Az út nagy forgalma miatt rendkívül sok kis motel, bisztró, vegyesbolt, szerelőműhely, benzinkút települt az út mellé, hiszen a sok autós igényeit ki kellett szolgálni. Rengeteg családnak biztosított megélhetést, kicsiben az amerikai álom megtestesülése volt. Majd 1956-ban elkezdett épülni az egész országot lefedő kétsávos autópálya hálózat. A településeket elkerülő új sztráda kényelmesebb és gyorsabb utazást tett lehetővé, így az alacsonyabb rendű utak kezdték elveszíteni jelentőségüket, a 66-os is. Az út mentén fekvő városok lassan elnéptelenedtek, a családi vállalkozások hanyatlásnak indultak, majd az út 1985-ben ki is került az amerikai nemzeti úthálózatból. Szerencsére a nyolcvanas évek végén néhányan összefogtak és elkezdték újra népszerűsíteni az egykor szebb napokat látott utat, mint a nemzeti örökség részét. Kalapot kell emelnünk azok előtt, akiknek kitartó és áldozatos munkával sikerült visszatenni a 66-os utat a térképre.

Az országot átszelő 3940 km hosszú aszfaltcsík, amelyen végigutazni mindig is egyet jelentett: keresni az új lehetőségeket, vállalni a kalandot és a megpróbáltatásokat. Aki látta a Szelíd motorosok című filmet, az biztos legalább egyszer ábrándozott arról, hogy nekivág a szabadság ígéretét magában rejtő Route 66-nak.
Bár Los Angelesből kelet felé haladva, azaz „visszafelé" is lehet teljesíteni a távot, a klasszikus útvonal mégis a nyugati irány, így akkor teszünk legjobban, ha a Budapest-Chicago járatra foglalunk jegyet odafelé, visszafelé pedig a Los Angeles-Budapest vonalon repülünk.

A 66-os ma az összes történelem viszontagsága ellenére teljes hosszában járható. Az egykori útpályát mindenhol felújították, így az azon autózó vagy motorozó egy retró utazáson érezheti magát, minta visszaforgatták volna az idő kerekét. Térképen azonban nem találjuk, mivel ma új számozást használnak az országos utakra, így a Los Angelest és Chicagót összekötő eredeti 66-os út ma különböző interstate utakon található.

Érdemes szem előtt tartani, hogy az út túlnyomó része elhagyott területen, sivatagon halad keresztül, ahol ritkán vannak benzinkutak. A helyben könnyen beszerezhető túratérképen mindegyiket pontosan jelölik, úgyhogy amikor csak lehet, tankoljuk tele a járművünket.

Az út 3 időzónán és 8 államon halad keresztül: Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, Új-Mexikó, Arizona és Kalifornia.

Olyan (idő)utazás ez, amikor nem útikönyvekben szereplő nevezetességeket keres az ember, hanem egyszerűen élvezi, hogy úton van és fut vele a táj. A kiindulópont Chicago, valamint a végállomás, Los Angeles kínál közismert látnivalókat, ám az országot átszelve jóformán csak vidáman és szabadon gurul az ember. Az út menti nevezetes helyek inkább csak nosztalgikus pontok: régi, már nem működő, hol felújított, hol enyészetnek indult benzinkutak, autós mozik hűlt helyei, óriási jelzőtáblák, az út történetét feldolgozó múzeumok, évtizedek óta működő (vagy már egy ideje üresen álló) vegyesboltok. De „Az országutak anyjának” megszállottjai pont ezeket keresik fel, nem utolsó sorban pedig a mögöttük levő történeteket, embereket kutatják.

Minden államban útlevelet állíttathatunk ki, amelyeket a nevezetességeknél lepecsételnek. Hat pecsét megszerzése után oklevéllel jutalmazzák a kitartó utazót. Mert az életérzésen kívül akad azért látnivaló is.

Rögtön a túra elején, Odellben áll az a templom, amelyhez az út alatt egy alagutat fúrtak, hogy a hívek gond nélkül átkelhessenek a forgalmas úton az istentiszteletre. Átsuhanva Missouri államba láthatjuk a világ jelenleg leghosszabb gyalogoshídját. 1929-ben adták át a "Chain of Rocks" hidat St. Louis-ban, mely Amerika egyik legérdekesebb hídja. Lehetetlen elfelejteni a 22 fokos kanyarulatot a másfél kilométer hosszú hídon, amely 60 láb magasan ível át a Mississippi felett. Hozzácsatolva több mint 500 kilométernyi kerékpárúthoz, 1999-től újra megnyitották a hidat a "Route 66" kerékpárút részeként. A híd 2006-ban felkerült a nemzeti történelmi helyek listájára is.

De ott van egy másik híd, immár Kansas területén. A Rainbow Bridge acélszerkezetét betonnal öntötték ki, ami a maga korában szenzációszámba ment, mára pedig ez az utolsó megmaradt példány az Egyesült Államokban.

Oklahoma Cityre és környékére az indián törzsek miatt emlékszünk majd, ha hazatérve visszanézzük fényképeinket.

Utunk elhalad a világ legnagyobb totemoszlopa mellett is mielőtt megérkeznénk Tulsaba, mely az 1950-es években az USA legszebb városának számított.

Texasban a Nemzeti 66-os Múzeumban megismerjük az 1800-as évek vadnyugati életét. De van itt szögesdrót múzeum is. Aztán itt van az Amarillo melletti Cadillac Ranch nevű installáció. Orral a földbe ásott autók sorakoznak egymás mellett a kukoricaföldön. Szabadon lehet rájuk graffitizni, festéket is fogunk hozzá találni.

Új-Mexikó sem fog csalódást okozni. Glenrio egy szellemfalu, de ingyenes internetet nyújtó látogatóközponttal azért rendelkezik. Tucumcari városától számítjuk a nyugatot és tökéletes megálló egy ízletes mexikói ebédre.

Los Alamos a város, ahol kifejlesztették az atombombát, majd ezen a területen végezték el az első kísérleti robbantást is. Mára a város turisztikai központtá vált, és inkább csak múzeumok őrzik a múlt történéseit.

Santa Fe pedig szinte az egyetlen város itt a környéken, ami teljes egészében megőrizte a mexikói építészeti stílust. A város központjában több emlék található a spanyol gyarmatosítás, valamint a mexikói uralom időszakából.

Grantsnél a sivatag közepén van egy barlang, aminek az alján 7 méteres jégtakaró található. Télen és nyáron, állandóan, immár 3500 éve. Nem hagyhatjuk el Új- Mexikót úgy, hogy nem láttuk. A természet másik csodájáért már Arizonába kell továbbhaladnunk. A Petrified Nemzeti Parkban 200 millió éves megkövesedett fákat hozott felszínre az erózió.
Winslow városában 50 000 évvel ezelőtt egy gigantikus lyukat fúrt egy becsapódó meteor, hatalmas krátert hozva ezzel létre. A Walnut Canyonban pedig sziklába vájt indián lakásokat lehet egy séta keretében megcsodálni.

A Grand Canyon déli pereme mellett is elhajthatunk, nincs utazó, aki ki tudná hagyni! Nem lehet leírni, vagy elmondani milyen, látni kell! Mérhetetlen magasságok és mélységek, ámulatba ejtő szépségek mindenhol.

Ha pedig a 8 állam nem lenne elég, akkor a nevadai Las Vegasban próbára tehetjük szerencsénket, ha beiktatunk egy kis kitérőt mielőtt megérkeznénk Los Angelesbe. Végállomásunk, „Az Angyalok városa” a világ szórakoztatóiparának egyik legfontosabb fellegvára, a belvárostól északnyugatra eső Hollywood városrész neve világszerte egyet jelent a filmgyártással. Itt, illetve pontosabban Santa Monicaban ér véget az ikonikus Route 66.

Egészen más ez, mint egy sima autózás, egy legenda részesei lehetünk, amelyet az út rajongói tartanak életben, és belekóstolhatunk egy korba, amelyben nem is éltünk, mégis nosztalgiát érzünk iránta.