Makgadikgadi-lapály
A parkot 1961-ben hozták létre az őslakosok számára, hogy itt eredeti vadászó életmódjukat zavartalanul élhessék. Csak harminc évvel később A Makgadikgadi-lapály egy hatalmas, sok száz négyzetkilométeren elterülő síkság, ahol az égbolton, a fehér só borította földön, a pálmafákon és a gyér, szavannai füvön kívül mintha nem lenne semmi. Az Okavangotól délkeletre egy kiszáradt tómeder terpeszkedik, amelyben egykor Afrika legnagyobb tava hullámzott. A belőle nyugati irányba tartó Botletle folyó medre a kevés eső miatt évek óta szárazon kanyarog, de az élővilág számára ilyenkor is az élet forrása marad. Itt sokkal kisebb méretű, de annál érdekesebb állatokat és növényeket (pl. baobabfákat) figyelhetünk meg, amik tökéletesen alkalmazkodtak a szárazsághoz. Mostoha viszonyai ellenére a síkságon közel húszezer zebra él. A zebra- és gnúcsordák addig kaparják a homokot, amíg szivárogni nem kezd a magasan álló talajvíz. De az elefántok sem restek: hatalmas lábaikkal gyakran szélesítik ki a pocsolyákat, vagy hoznak létre újabbakat. Ha a szükség úgy kívánja, ormányukkal és agyaraikkal mély lyukakat ásnak a homokba, hogy friss vízhez jussanak. A kikapart pocsolyák előnyeit pusztai tyúkok százai használják ki. A hím madarak szivacsos melltollazata magába szívja a nedvességet, így megfelelő mennyiségű vizet képesek hazaszállítani kicsinyeiknek. A környék fő attrakciója a különböző madárlesek. A gyönyörű, színpompás madarak és a szurikáták megfigyelése mellett érdemes egy busman vezetését is igénybe venni, aki mesél a szokásaikról, a sivatagi túlélési fortélyokról és a kultúrájukról.A park főbejárata félúton van Maun és Nata között az A3-as ( Francistown road) úton. Nata felől érkezve érdemes megállni Gwetanál, hogy Chapman baobabfáját is megnézzük. Az 1000 éves fa nemzeti műemléknek számít, 2016-os kidőlésének okát és a fa megmentésének lehetőségét szakemberek kutatják. A másik bejárat innen 48 km-re, Kumagaban található.