Azt gondolja, hogy tud bulizni? Ha valóban komoly partiarc, tegye fel magának a kérdést! Bírja a táncot alkonyattól pirkadatig szusszanás nélkül? Biztosan megvan az állóképessége, hogy egész éjjel fennmaradjon, majd a következő napot, vagy akár a hét hátralévő részét ugyanilyen tempóban folytassa? Ügyesen elkerüli a repülő paradicsomokat, vagy gyorsabban fut, mint egy felbőszült bika? Ha az összes fenti kérdésre igennel válaszolt, akkor a jó helyen jár. Tehát, ha valóban kész a partira, bulira, fesztiválra, akkor íme a legfontosabb ünnepek és fesztiválok listája, amelyeken az életben legalább egyszer részt kell venni.
Mardi Gras, New Orleans, USA
A leghíresebb buli a Mardi Gras, az USA legrégibb dokumentált parádéja, amelyen becslések szerint évente több mint egy millióan vesznek részt. Dixielandban rendezik meg 1838 óta, hagyományosan Húshagyó kedden. A Dixie szó a Louisiana állambeli bankok által kibocsátott tízdolláros bankjegyek hátoldalán található feliratból ered (dix, franciául tíz). A bankókat az angol ajkú déli lakosság Dixie-knek nevezte, és a New Orleans és Louisiana franciák által lakott része Dixielandként híresült el. A felvonulás epicentruma a Bourbon Street, ahol az erkélyekről meg a guruló díszletekről több mint 28 millió!! rózsafüzért hajigálnak az ünneplők közé. Azt talán kevesen tudják, hogy a Mardi Gras az orosz Romanov-házhoz is kapcsolható. A fesztivál hivatalos színeit Alexej Romanov 1872-es látogatásakor az ő tiszteletére választották ki. A lila az igazságot, a zöld a hitet, az arany a hatalmat, erőt jelképezi. A bulit a latinos, könnyed zenére és a vidámságra hajlamos itteni lakosság egy egész éven át készíti elő. Akkor is részesei lehetünk ennek az őrületnek, ha nem pont a felvonulás idején érkezünk New Orleansba, ugyanis a Mardi Gras World (http://www.mardigrasworld.com/) a hét minden napján várja a látogatókat. A hagyományt, a jelmezeket, a kocsik készítését bemutató park ingyenes buszjáratokkal könnyen megközelíthető, egy vidám órát tölthetünk el és a túra végén a tradicionális süteményt, a king cake-et is megkóstolhatjuk.
Szt. Patrik napja, Dublin, Írország
Írország védőszentjéről március 17-én emlékeznek meg világszerte. A névadó Szent Patrik ugyan nem ír származású, de nem sokkal püspökké szentelése után visszatért az írek közé, akik az ő tanításai nyomán váltak keresztény néppé. Az írek hiszik, és istenítik Szent Patrik cselekedeteit, köztük a leghíresebbet, a kígyók kiűzését. A hagyomány úgy tartja, hogy azon a napon Szent Patrik egyetlen szavára a tengerbe menekült a szigetország összes csúszómászója, vagyis a gonoszság megtestesítői. Az írül Lá 'le Pádraig vagy Lá Fhéile Pádraig-nak nevezett napon hordószámra folyik a Guinness sör, felvonulásokat tartanak karneváli hangulatban, szól az ír népzene, és mindenki zöldbe öltözik, hogy hódoljon Paddynek, az ír nemzetnek, az ír hagyományoknak, a manóknak, a tündéreknek, a szivárvány végén elásott kincsesládának, a lóherének - azaz mindennek, ami Írországhoz köthető. Nemcsak Dublinban, de a világ minden táján szétszórtan élő ír közösségek féktelen jókedv közepette hömpölyögnek az utcán. A Guinness(már) nem szorul magyarázatra. De mi ez a lóhere kultusz, s ki az a zöldkalapos kis emberke, akibe lépten-nyomon belebotlunk? A Szent Patrik nap egyik jellegzetes szimbóluma a 3 levelű lóhere, tudniillik az ír apostol ennek segítségével magyarázta el a Szentháromságot híveinek. Szentbeszédeiben a 3 levél jelképezte az Atya, a Fiú, és a Szentlélek szentháromságát, melyek mégis egy létben egyesülnek, mely a növény szára.
Bikafuttatás, Pamplona, Spanyolország
Pamplona az Arga folyó partján álló baszk város. Itt rendezik a világhírű Sanfermines fesztivált, amelynek fő attrakciója a bikafuttatás. Évről-évre július 6-án délben, a „chupinazo" rakétadördülésére rajtol el Pamplonában a San Fermín, világ egyik legnagyobb és persze legőrültebb fiesztája. Pamplona védőszentjének ünnepe, és a bikafuttatás mára egy igazi kozmopolita világeseményé vált, amely a kisváros életét fenekestül felforgatja. A július 7-től minden reggel pontban 8 órakor kezdődő bikafuttatás előtt a résztvevők csoportokban járulnak a szentet ábrázoló aprócska szobor színe elé, hogy spanyolul és baszkul is az áldását kérjék. A pamplonai óváros sikátorai által ölelt közel 850 méteres szakaszon akár 4000 fő is szaladhat alkalmanként a 12 bika elől. Az állatok szándékos megérintése, ütögetése azonban büntetést von maga után. Pamplona a fesztivál ideje alatt valódi méhkassá változik; a bikák mellett végeláthatatlan kulturális és szórakoztató programok várják az ünneplőket.
La Tomatina, Bunyol, Spanyolország
A spanyol bolondságnak nincs határa. A Valencia közelében lévő kisváros, Bunyol lakói augusztusban őrülnek meg. A La Tomatina-t augusztus utolsó szerdáján rendezik meg, összesen 20 ezer ember vehet részt a gigantikus paradicsomharcban. Ha benevezne a szaftos mókára, akkor online vásárolhat jegyet (http://latomatina.info/shop/) és már gyakorolhat is, hiszen kb. 130-140 tonna túlérett paradicsomot szokás szétdobálni az utcákon. Figyeljen azonban a dresszkódra is, kötelező a fehér póló. Az igazi turistamágnes program forgatókönyve évek óta változatlan, de az ott lakók szerint a fesztivál megunhatatlan. A nap kezdetén egy zsírral bekent csúszós oszlop tetején elhelyeznek egy sonkát, amit meg kell szerezni. Amikor valaki megszerezte a sonkát, akkor vízágyúk gondoskodnak arról, hogy mindenki elég vizes legyen. A vizes ruhákat pedig természetesen le kell dobni, és ekkor elkezdődik a harc a mintegy 140 ezer kilogramm paradicsommal. Az egyik legfőbb szabály, hogy csak összenyomott paradicsomot szabad eldobni, hogy meg ne sérüljön senki, így aztán a nap végére az egész város paradicsomlében úszik. A csata gongütéssel végződik, a harcosok pedig elindulnak a folyó felé, ahol a városvezetés zuhanyokkal várja a megfáradt, nyakig paradicsomos résztvevőket. A nap végén azonnal elkezdik a város megtisztítását, így másnapra szinte nyoma sincs a harcnak.
Lámpás Fesztivál, Csiangmaj,Thaiföld
A Lámpás Fesztivál Thaiföld, Csiangmaj városában került megrendezésre. A fesztivál során az égbe engedik az előző év problémáit, valamint az újhoz kapcsolódó kívánságaikat. A programsorozatot telihold idején tartják, a thai naptár 12-dik holdhónapjában, általában november közepén. A helyiek úgy vélik, hogy ebben az időszakban a folyók elérik a telítettségüket, a hold pedig a legfényesebb állapotát – így ideális ez az időszak a kívánságokhoz, bocsánatkérésekhez. A khom loy vagyis a lámpás egy rizspapírból készült, 1-1,5 méter magas ballon, amelyben az aljára szerelt mécses felmelegíti a levegőt, a magasba emelve azt. A különleges fesztiválra egyébként az indiai és a kínai kultúra egyformán erős befolyást gyakorolt. A két különböző eredetnek köszönhetően a fesztivált két névvel is illetik – Loy Kratong, valamint Yi Peng – és kétféle, alapvetően különböző szimbólumrendszer kapcsolódik hozzá. Az viszont mindkét hagyományban közös, hogy a fesztiválozás apropójaként a délnyugati monszun okozta esős évszak vége és a rizsföldeken végzett fáradtságos munka befejezése szolgál.
Riói Karnevál, Rio de Janeiro, Brazília
Minden idők leghíresebb karneválját ebben a formában 1928 óta rendezik meg, nagy múltú fesztiválról van szó. A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon. A szambaversenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. Mindegyik iskola választ egy témát, amelyet a zenével és a 10 kocsin táncoló, akár négyezer táncos mozdulataival fejeznek ki. A felvonulás Rio egyik belvárosi utcájában zajlik, ám a karneválon nem csupán a szambaiskolák növendékei táncolhatnak – bárki táncra perdülhet az utcán, akinek kedve szottyan rá.
Kapcsolódó ajánlatok:
