Az andalúziai fehér falvak megidézik a múltat. A fehérre meszelt házak között kanyargó keskeny macskaköves utcácskák apró tereket és évszázados épületegyütteseket kötnek össze. A falvak csendjét többnyire csak a templomi harangok hangja töri meg. Az épületek között illatozó narancsfák törik meg a homogén fehérséget. De nemcsak maguk települések gyönyörűek. Irigylésre méltó az elhelyezkedésük is, dombtetőkön és völgyekben meghúzódva Dél-Spanyolország bámulatos szépségű tájaira nyílik belőlük kilátás. Mindez az egykori iszlám és keresztény világ határán.

A Sierra de Grazalema Természeti Park északi részén, egy domboldalon magasodik, képeslapra illő, csodálatos kilátással, varázslatos hangulattal, megtekintésre érdemes templomokkal és jó étkezési lehetőségekkel csábítja a látogatókat. A város fölött egy XIII. századi mór erőd magasodik. Itt 150 éven át, a XIV. és a XV. században a muszlimok voltak az urak, innen kémlelték a keresztény kézen maradt, közeli Olverát. A faluban két templom is található, érdemes őket felkeresni! Jó hír, hogy sok más fehér faluval ellentétben Zaharában néhány tisztességes étkezési és szálláslehetőség is rendelkezésre áll. Kiváló tapasbárok várják a turistákat.

Arcos de la Frontera egy magasodó homokkő szikla tetejére épült, amelyet a Guadalete folyó ölel körbe. A neve is arra utal, hogy a századokon át a háborúzó muszlimok és keresztények közötti határon fekszik. A sziklacsúcs védelmet nyújtott a támadások ellen. A településen kifejezetten kevés üzlet és kávézó található, így a falu megőrizte kortalan hangulatát. A Cabildo téren, a falu legmagasabb pontján áll a XV. századi templom, amely egy mór erőd maradványaira épült. Közelében áll a városháza, illetve itt tárul fel a település fő attrakciója, az andalúziai tájra nyíló pazar kilátás.

Az emberek sokszor furcsa helyeken élnek, jól példázza ezt Setenil de las Bodegas. A falu lakói ugyanis szó szerint egy szikla alatt laknak. A Trejo folyó szurdokának falai számos természetes barlangot is rejtenek, amelyeket a helyiek az évszázadok során ki is használtak. A barlangok elé épültek az apró házak, amelyeket hátulról kiválóan hűtöttek a természetes mélyedések. A település neve a latin "septem nihil" szóból származik, ami arra utal, hogy a katolikus uralkodók hétszer próbálták visszafoglalni a móroktól. Korábban jelentős szőlőművelés folyt a környéken a XIX. században azonban egy fertőzés felszámolta a környékbeli borkultúrát. Ez az örökség már csak település nevében maradt fenn.

Grazalema a Sierra de Grazalema Természeti Park mélyén, egy sziklapárkányon áll, a körülötte tornyosuló hegyek között olyan látványt nyújtva, mintha csak törpék laknák. Nincs is jobb módja annak, hogy élvezzük a látványt, minthogy helyet foglalunk a főtéren, rendelünk egy kávét és csodálattal bámuljuk a sziklamonolitokat, amelyek a fehér házak és a vörös cseréptetők fölé magasodnak. Grazalema kiindulópontja számos kiváló túraútvonalnak is, amelyek csodálatos tájakon keresztül szelik át a környéket.

Ronda valójában nem is falu, inkább város. De fehér és elbűvölő. A várost kettéosztja az El Tajo folyó, amely 100 méter mély kanyont vájt a sziklába. A kanyonon egy híd ível át, amely összeköti a települést. Az óváros az iszlám időkből származik, és mór múltjának emlékei mai is láthatóak. A mecset ma már templom, a mór palota nemesi kastély lett, az arab fürdőket pedig megtépázta az idő vasfoga. A városban található az ország egyik legszebb bikaviadal-arénája is, érdemes felkeresni.

Júzcar 2011 előtt egy volt a számos pueblos blancos közül. Az élet itt is lassú volt, és a látogatók többnyire a környező természet felfedezésére érkeztek csak a faluba. Egy évtizeddel ezelőtt azonban minden megváltozott, egy promóció keretében az egész falut átfestették kékre. Itt mutatták be ugyanis a Hupikék törpikéket. A világpremier jól sikerült és Júzcar is a térképre került. A terv az volt, hogy a premier után visszafestik a falut, ám akkora szenzációt keltett, hogy pár hónap alatt közel 100 000 turista kereste fel az addig ismeretlen települést. A helyiek kiszimatolták a lehetőséget és úgy döntöttek, hogy a város kék marad. Kezdetben sok törpös kacatot is árultak, ám idővel a jogtulajdonos filmstúdió 12% százaléknyi részesedést akart az eladások után, amibe a helyiek nem mentek bele. Így ma már törpös csecsebecséket ne keressünk. Maradtak azonban a nagy törp-szobrok és a színes piros gombák. Rajzfilmes falfestmények tarkítják a falakat és aranyos útjelző táblák igazítják el a látogatót.