Hosszú ideig az a vélekedés volt az elfogadott, hogy Güímar piramisai az őslakosok által összehordott egyszerű kőrakások, amelyeket a földművelés során előbukkanó kövekből halmoztak fel. A helyi emlékezet számos ilyen építményt tart számon, de a legtöbbjüket mára sajnos elhordták. Güímarban is korábban 9 piramis állt, amiből mára 6 csak maradt meg. Tenerifén kisebb jelentőségű, de hasonló építményeket találhatunk még Santa Barbarában, Santo Domingóban, Garachicóban, Icod de los Viñosban és San Marcosban.

A tenerifei piramisok kutatásában fordulópontot hozott az 1991-es év, amikor Thor Heyerdahl vizsgálat alá vetette a güímari piramisokat és arra a következtetésre jutott, hogy nem találomra összehányt kőhalmokról van szó. Úgy találta, a piramisok sarkainál álló kövek a megmunkálás egyértelmű nyomait mutatják. Vizsgálatai azt is bebizonyították, hogy az építkezés előtt a talajt tudatosan elegyengették.

A tenerifei piramisok anyaga is tájidegen vulkanikus kőzet, nem a közelből származik, vagyis idehordták. Heyerdahl azt is megfigyelte, hogy a piramisok csillagászatilag tájolva vannak. A nyári napforduló napján kettős naplementét lehet látni a legnagyobb piramis tetejéről: a Nap lenyugszik a hegyek mögé, majd újra feltűnik, hogy néhány percen belül a következő hegy mögött ismét alábukjon. A piramisok nyugati oldalán található lépcsőkön a téli napforduló reggelén figyelhető meg a tudatos tájolás, a napsugarak ekkor lépcsőről-lépcsőre kúsznak felfelé.

Ám Heyerdahl minden igyekezete ellenére sem tudta megállapítani a piramisok pontos korát, illetve az építők kiléte is titok maradt. Idősebb Plinius beszámolója szerint a Kanári-szigetek területe Hanno, a navigátor idejében (Kr. e. 600 körül) lakatlan volt, ám említést tesz óriási építmények romjairól.

A Kanári-szigetek benépesülése és az őslakosok eredete máig tisztázatlan. Heyerdahl elmélete szerint a Kanári-szigetek Amerika és a Mediterráneum között ősi hajózási bázis volt. Az 1970-es évek elején Heyerdahl bebizonyította, hogy Észak-Afrika és a Karib-térség között ősi eszközök segítségével is lehetséges az utazás. Marokkóból Barbadosra hajózott egy papiruszhajóval, a Ra II-vel.

1998-ban Güímarban megnyitották 65 000 m²-es területet a közönség előtt is. Heyerdahlt ebben a Tenerifén élő milliárdos Fred Olsen támogatta. Információs központot hoztak létre, amely Heyerdahl expedícióit és a piramisokkal kapcsolatos elméleteket mutatja be. A két pavilon egyikében áll az eredeti méretben újraépített RA II is.

A 2005-ben megjelent "A güímari piramisok: mítosz és valóság" című könyv szerzői szembe mentek Heyerdahl elméletével és azt állítják, a piramisok szolúciós irányait a szabadkőműves szimbolika inspirálta. Szerintük az építmények sokkal későbbi korszakban keletkeztek, mint ahogy Heyerdahl gondolta. A vita a régészek között a mai napig tart. Güímar azonban, származzon bármely korszakból, Teneriffe egyik fontos turistalátványossága, amelyet évente sok ezren látogatnak.