Tibet titkai
A fennsík, melyen Tibet is található, átlagosan 4900 méteres tengerszint feletti magasságával a Föld legmagasabban fekvő sík területe, emiatt az utóbbi évtizedekben a világ tetejeként emlegetik.
De van más „beceneve” is: a harmadik pólus. A magas fekvés Tibet éghajlatát hideggé teszi, különösen télen, amikor legnagyobb részét hó és jég borítja, amely visszaverve a napsugarakat, csak fokozza a hűtő hatást. Ennek köszönhető, hogy a sarkvidékeket leszámítva, itt található bolygónk harmadik legnagyobb jégraktára. Magassága és a rendkívül zord éghajlata miatt, bolygónk harmadik pólusaként is hívják.
Ezek a hegyek biztosítják a Föld 47%-ának vízellátását. A környező hegyekből nyerik vizüket azok a hatalmas folyók – Jangce, a Sárga-folyó, a Mekong, a Gangesz és az Indus – melyek keresztülszelik Délkelet-Ázsiát. Ha a gleccserek visszahúzódása folytatódik és a hó mennyisége csökken a fennsík legmagasabb régióiban, akkor több milliárd ember vízellátása kerülhet veszélybe.
A hegyek komoly kihívást jelentenek, így különösen figyelemre méltó teljesítmény volt a Kínát Tibettel összekötő vasútvonal megépítése. A Qinghai Tibet vonal a Himalájában végződik, így nem meglepő, hogy ez a világ legmagasabb és ilyen magasságban a leghosszabb vasútvonala. A gazdasági problémáknak köszönhetően az építkezés nagyon lassan haladt, a vasút első 814 kilométeres szakasza majd’ 29 év alatt készült el. A második szakasz átadása ezután még majdnem három évtizedet váratott magára. Az 1142 kilométer hosszú Germutót Lhászával összekötő szakasz nagy része 4000 méter feletti magasságban, a Tibeti-fennsíkon halad, ahol majdnem az égig érnek, sokszor 7000 méter fölé emelkednek a hegycsúcsok.
Ezen az embert próbáló vidéken kellett megmérettetnie magát egy tucatnyi honfitárunknak.1956 szeptemberében három magyar Csepel teherautó és tizenkét fős személyzete indult el egy nem hivatalos terepversenyen Tibetben. A cél: szerződés a Csepel és a Kínai Népköztársaság között. Meg is nyerték a versenyt, ám a szerződéskötés elmaradt. Az viszont nagyon valószínű, hogy ők voltak az első magyarok, akik találkozhattak az akkor mindössze 21 éves XIV. dalai lámával. Akkor még nem is sejthették 3 évvel később milyen fordulat következik be a buddhista vezető életében.
A dalai láma 1959-ben, 24 évesen menekült el Tibetből, méghozzá drámai körülmények között. Tibet fővárosában, Lhászában a helyiek fellázadtak a kínai megszállás ellen, Tenzin Gyatso, vagyis a dalai láma az ostromlott fővárosból álruhában, önmagát katonának álcázva jutott ki. A Himalája életveszélyes hágóin keresztül jutott el Nepálba, majd Indiába, ahol jelenleg is él.
A dalai láma egyébként Budapest díszpolgára. Róma, Párizs, Varsó, Prága és Velence hasonló díja után 2010-ben kapta meg Budapest legrangosabb kitüntetését. Az elismerő címet a kulturális és szellemi hagyományok megőrzéséért, az erkölcsi felelősségtudat egyetemességének hirdetéséért, a békéért és az erőszakmentes megoldásokért folytatott munkásságáért adományozták a tibeti nép szellemi vezetőjének. Tibeti kötődésünk nem új keletű. Nyugat-Tibet ugyan majdnem 6000 kilométerre van Budapesttől, de mégis köze van Magyarországhoz. Itt, egy Zangla nevű faluban élt Kőrösi Csoma Sándor, a magyar történelem legkevésbé szokványos hőse, aki úgy vált kutatók és világjárók példaképévé, hogy közben a közelébe sem került annak, amire egész életét feltette. A magyarok őshazáját kereste ugyanis, hogy tisztázza történelmünk egyik vitatott kérdését. Be akarta bizonyítani, hogy népünk nem finnugor gyökerekkel bír, hanem a hunokkal rokon, és a mai Nyugat-Kínában élő ujguroktól ered. Ehhez képest a tibeti nyelv és kultúra megismerésében alkotott nagyot, amivel a világ kultúrája lett gazdagabb, rövidtávon pedig az angol gyarmatbirodalom profitált belőle. Összeállította a világ első tibeti-angol szótárát, és a tibeti irodalom és vallási iratok tanulmányozásával lerakta egy új tudományág, a tibetisztika alapjait.
Ezen az embert próbáló vidéken kellett megmérettetnie magát egy tucatnyi honfitárunknak.1956 szeptemberében három magyar Csepel teherautó és tizenkét fős személyzete indult el egy nem hivatalos terepversenyen Tibetben. A cél: szerződés a Csepel és a Kínai Népköztársaság között. Meg is nyerték a versenyt, ám a szerződéskötés elmaradt. Az viszont nagyon valószínű, hogy ők voltak az első magyarok, akik találkozhattak az akkor mindössze 21 éves XIV. dalai lámával. Akkor még nem is sejthették 3 évvel később milyen fordulat következik be a buddhista vezető életében.
A dalai láma 1959-ben, 24 évesen menekült el Tibetből, méghozzá drámai körülmények között. Tibet fővárosában, Lhászában a helyiek fellázadtak a kínai megszállás ellen, Tenzin Gyatso, vagyis a dalai láma az ostromlott fővárosból álruhában, önmagát katonának álcázva jutott ki. A Himalája életveszélyes hágóin keresztül jutott el Nepálba, majd Indiába, ahol jelenleg is él.
A dalai láma egyébként Budapest díszpolgára. Róma, Párizs, Varsó, Prága és Velence hasonló díja után 2010-ben kapta meg Budapest legrangosabb kitüntetését. Az elismerő címet a kulturális és szellemi hagyományok megőrzéséért, az erkölcsi felelősségtudat egyetemességének hirdetéséért, a békéért és az erőszakmentes megoldásokért folytatott munkásságáért adományozták a tibeti nép szellemi vezetőjének. Tibeti kötődésünk nem új keletű. Nyugat-Tibet ugyan majdnem 6000 kilométerre van Budapesttől, de mégis köze van Magyarországhoz. Itt, egy Zangla nevű faluban élt Kőrösi Csoma Sándor, a magyar történelem legkevésbé szokványos hőse, aki úgy vált kutatók és világjárók példaképévé, hogy közben a közelébe sem került annak, amire egész életét feltette. A magyarok őshazáját kereste ugyanis, hogy tisztázza történelmünk egyik vitatott kérdését. Be akarta bizonyítani, hogy népünk nem finnugor gyökerekkel bír, hanem a hunokkal rokon, és a mai Nyugat-Kínában élő ujguroktól ered. Ehhez képest a tibeti nyelv és kultúra megismerésében alkotott nagyot, amivel a világ kultúrája lett gazdagabb, rövidtávon pedig az angol gyarmatbirodalom profitált belőle. Összeállította a világ első tibeti-angol szótárát, és a tibeti irodalom és vallási iratok tanulmányozásával lerakta egy új tudományág, a tibetisztika alapjait.
Ezekből az iratokból tudjuk, hogy egy elmélet szerint a tibetiek őse egy hím majom, Avalokitésvara istenség inkarnációja, aki egy hegyi démonnőnek hat utódot nemzett. Leszármazottaik fokozatosan elvesztették majom-tulajdonságaikat: azok, akik ősapjukra hasonlítottak, kegyes, intelligens, érzékeny lényekké váltak. Ám azok, akik inkább ősanyjukra, a démonasszonyra ütöttek, makacs, vörös arcú, élvhajhász teremtmények lettek. Hagyományosan Tibetben a nemrég megszületett gyerekekhez csillagjóst hívnak, aki az előjelek alapján adja meg a pici nevét. Híres jósdák is működnek Tibetben. Ezeken a helyeken a jósok transzban, bizonyos istenek által megszállva dolgoznak. Ilyenkor furcsa és látszólag értelmetlen hangokat adnak ki, melyeket aztán egy segéd fog értelmezni és "lefordítani". Maga a Dalai Láma is anno egy ilyen jós tanácsára hagyta el az országot.
Az amerikai sikerfilm, A Hét év Tibetben is az országra irányította a figyelmet. A film valós eseményeket mesél el, bemutatja Tibet történetét a második világháború idején illetve a kínai felszabadítási hadsereg 1950-es tibeti invázióját. 11 hegymászó tragikus halála után az osztrák Heinrich Harrer és Peter Aufschnaiter Lhasában, a szent városban találnak menedéket. A szigorú szabályok szerint idegenek nem léphetnek be Lhasába, de a szerzetesek ezúttal kivételt tesznek. Peter itt találja meg a szerelmet, Harrer pedig életre szóló barátságot köt az ifjú Dalai Lámával, akit angolra, történelemre, földrajzra és a nyugati civilizáció szokásaira tanít. Kína kormánya negatívan bírálta a filmet, amiért a kínai hadsereg katonáit arrogánsnak és kegyetlennek ábrázolták, míg a Dalai Lámát pozitív színben tüntették fel. A filmben feltűnik az 1994-ben felfedezett Yarlung Zangbo kanyon is, mely a világ legmélyebb szakadéka, 504,6 km-es hosszával pedig az amerikai Grand Canyont is megelőzi.
A tibeti hagyományok egy része európai szemmel meghökkentőnek tűnnek. Ilyen például az a szertartásuk, amikor az égi temetkezés alkalmával a holttesteket felviszik egy hegyre, ahol a keselyűk tépik szét őket, ezt a rituálét jhatornak nevezik. A szertartás résztvevői a "rogyapa" nevű emberek, akik bevagdossák a végtagokat és test több részét is, illetve a csontokat is összetörik, hogy a madarak könnyebben tudják elfogyasztani őket és ne hagyjanak hátra maradványokat.
Vannak persze ennél jóval szelídebb szokások és ünnepek is. A tibetiek által legszerencsésebbnek tartott ékkő a türkiz. Azt is mondják, hogy minél többet hordtak egy követ, annál értékesebb és hatékonyabb lesz. És milyen a szilveszter? A loszár a tibeti kifejezés az újévre. A tibeti lo jelentése „év, kor”, a szár jelentése „új, friss”. A loszár Tibet egyik fontos fesztiválja, amelyet 15 napon át ünnepelnek. Az óév utolsó napjaiban már megkezdődnek az előkészületek. A házat kitakarítják, különös tekintettel a konyhára, ahol majd a hagyományos újévi ételt, a guthukot készítik. Ez lényegében egy leves, amiben nokedlire hasonlító tészta van. Ezt a tésztát megtöltik mindenfélével, és miután valaki ráharap, a család közösen fejti meg a guthuk újévi üzenetét. Az előkészületek része az éjszakai petárdázás és mécsesgyújtás is, ami az ártó szellemek elűzését hivatott szolgálni. Ilyenkor szokás templomba is menni, ahol érdemdús tettekkel, például adományokkal lehet az újévet jó irányba terelni. Újév reggelén a háziasszonyok korán kelnek, hogy az “év első vizéből” készítsék el a reggelit a családnak. Mindenki szép ruhát vesz fel és együtt imádkoznak. A második nap a rokonok, barátok meglátogatásával telik, a harmadik napon pedig a kolostorokat szokás meglátogatni. Ekkor kerülnek fel az új imazászlók is a templomok, hegycsúcsok tetejére.
Vannak persze ennél jóval szelídebb szokások és ünnepek is. A tibetiek által legszerencsésebbnek tartott ékkő a türkiz. Azt is mondják, hogy minél többet hordtak egy követ, annál értékesebb és hatékonyabb lesz. És milyen a szilveszter? A loszár a tibeti kifejezés az újévre. A tibeti lo jelentése „év, kor”, a szár jelentése „új, friss”. A loszár Tibet egyik fontos fesztiválja, amelyet 15 napon át ünnepelnek. Az óév utolsó napjaiban már megkezdődnek az előkészületek. A házat kitakarítják, különös tekintettel a konyhára, ahol majd a hagyományos újévi ételt, a guthukot készítik. Ez lényegében egy leves, amiben nokedlire hasonlító tészta van. Ezt a tésztát megtöltik mindenfélével, és miután valaki ráharap, a család közösen fejti meg a guthuk újévi üzenetét. Az előkészületek része az éjszakai petárdázás és mécsesgyújtás is, ami az ártó szellemek elűzését hivatott szolgálni. Ilyenkor szokás templomba is menni, ahol érdemdús tettekkel, például adományokkal lehet az újévet jó irányba terelni. Újév reggelén a háziasszonyok korán kelnek, hogy az “év első vizéből” készítsék el a reggelit a családnak. Mindenki szép ruhát vesz fel és együtt imádkoznak. A második nap a rokonok, barátok meglátogatásával telik, a harmadik napon pedig a kolostorokat szokás meglátogatni. Ekkor kerülnek fel az új imazászlók is a templomok, hegycsúcsok tetejére.
Tibetben a buddhizmus sokkal inkább életforma, mint vallás. Lépten-nyomon kolostorba botlunk vagy szertartás szemtanúi lehetünk, az épületek is a hagyományokról mesélnek. A Lhászában található, 118 méter magas, összesen 130 ezer négyzetméteren elterülő, 13 emeletből álló Potala-palota állítólag pontosan 999 szobából áll. A palotát az UNESCO 1994-ben a Világörökség részévé nyilvánította, mint olyan létesítményt, mely egyszerre erőd, templom, kolostor és iskola, a régió politikai és vallási életének epicentruma, illetve a tibeti művészet magas színvonalának csodálatos példája.
A szerzetesek élete a kolostorokban szigorú program szerint zajlik. Hajnalban gong szólít reggeli imára, ezután közös reggeli következik, majd megkezdik az első vitafoglalkozást. Ebéd után szundíthatnak egyet, tanulhatnak, vagy sétálhatnak a közeli faluban. Délután ismét foglalkozásokon vesznek részt, majd az ima után az esti vitafoglalkozás kezdődik, melyet tanulással zárnak a szerzetesek a szobájukban. A buddhizmus tiltja a húsevést, ám Tibetben megengedett, tekintettel arra, hogy az ország mezőgazdaságának nem kedveznek az éghajlati viszonyok. Megengedett a marhahús, a kecske és a birka fogyasztása, bivalyhúst viszont nem esznek: mivel több istenség is reinkarnálódott már bivaly alakjában, a vallási törvények szigorúan tiltják a fogyasztását.
Egy tibeti utazás semmiképp nem mondható szokványosnak, egy csodás, zárt világba enged bepillantást. Életre szóló élmények, változatos, lenyűgöző táj és barátságos emberek várnak e rejtőzködő vidékre látogatókra.
Kapcsolódó inspirációk:
A Potala palota a tibeti Vörös-hegyen áll, 3750 méter tengerszint feletti magasságon, Lhászában, Kína Tibeti Autonóm Területének fővárosában. A dalai lámák egykori téli palotája, Tibet szimbóluma.
Tibet a világ teteje, számos utazó álma. A hosszú évekig elzárt régió őrzi ezredéves hagyományait, titokzatos vallási szokásait és érintetlen, tiszta természeti szépségeit. Fedezze fel Tibet csodáit!
A Tibeti Autonóm Terület egyedülálló természeti és kulturális kincsek otthona. Összeállításunkból most kiderül, mennyire ismerjük vagy sem Tibet varázslatos világát. Tartson velünk!
Minden utazás új vidékek és új kultúrák felfedezésével jár. Minden kulturális közegnek megvannak a maga sajátos szabályai, szokásai, amelyeket nem csak illik, de ildomos is betartani. Így van ez Tibetben is.
A tibetiek többsége a több mint 3000 méter magasan fekvő Qinghai-Tibet fennsíkon él. A nagy földfelszíni magasság miatt sajátos ételeik és étkezési szokásai vannak. Kóstoljon bele Tibet ízeibe!
Kapcsolódó ajánlatok:
