A Qutab Azerbajdzsán egyik leghíresebb étele. A quesadillához hasonló formájú qutab papírvékony tésztából készül, különféle hozzávalókkal töltik meg, összehajtogatják, és a sajban, a hagyományos azerbajdzsáni serpenyőben kisütik. A három leggyakoribb töltelék a hús, a zöldségek keveréke és a tök. Leggyakrabban étkezések között, tápláló uzsonnaként fogyasztják. Tálalás előtt a qutabot kisebb háromszögekre vágják, és petrezselyemmel, gránátalmamaggal vagy apróra vágott dióval díszítik.

Ha valóban autentikus azerbajdzsáni konyhát keresünk, a piti kétségtelenül az első étel, amit a helyiek ajánlanak. Az északi Sheki városából származó, kiadós pörkölt összetéveszthetetlen ízét a készítésére használt agyagedénynek, a dopunak köszönheti. Sheki a fazekasok városaként volt ismert, akik tökéletes edényt formáztak ehhez az egyedülálló ételhez. A piti a munkások fogásának számított, mivel egyetlen adag olyan laktató, hogy egész napra elegendő energiát nyújthat.

Bár úgy tartják, hogy a zulbia vagy jalebi Perzsiából származik, a zulbia nemzetközi desszert, amelynek változatai a Közel-Keleten, Indiában és Ázsiában is elterjedtek. A lisztet joghurttal vagy ghível, szódabikarbónával vagy élesztővel kikeverik majd a tésztát kör alakban közvetlenül a sistergő olajba öntik. A végeredmény egy ropogós finomság, amelyet ezután sűrű sziruppal öntenek le, amelyet rózsavízzel, sáfránnyal, mézzel vagy kardamommal ízesíthetnek. Iránban és Indiában különleges alkalmakkor szolgálják fel a zulbiát, és általában apróra vágott pisztáciával vagy sáfrányszállal szórják.

A baliq népszerű azerbajdzsáni kebab, amely valamilyen halból áll, ami előzetesen pácolt, és nyárson grillezett. Leggyakrabban a Kaszpi-tengerből származó tokhal a baliq alapanyaga. A halat darabokra vágják, majd apróra vágott kapor, citromlé és só keverékében pácolják. Ezt a fajta kebabot gyakran szeletelt hagymával és paradicsommal tálalják, és ajánlatos citromszeletekkel kísérni.

A Lyulya egyedi kebabfajta, amely az egész Kaukázusban népszerű. Jellemzően darált bárányhúsból áll, finomra vágott hagymával kombinálva. A keveréket sóval és fekete borssal ízesítik, majd nyárson grillezik. A lyulya elkészítéséhez más húsfajták, például hal és baromfi is felhasználható. Az étel eredete a 2. századra nyúlik vissza, és még a híres római történetíró, idősebb Plinius is megemlékezett róla.

A domates dolmasi hagyományos török étel, amely Azerbajdzsánban is népszerű. A paradicsomokat darált bárányhús, rizs, hagyma, petrezselyem, olívaolaj, menta és fűszerek kombinációjával töltik meg majd egy nagy serpenyőben felfelé állítva addig főzik, amíg megpuhulnak, és a töltelék teljesen átsül. Ha elkészült, a töltött paradicsomokat azzal a mártással szokták meglocsolni, amit a felhasznált paradicsomok húsából, pirospaprika-pasztából és olívaolajból készítenek.

Azerbajdzsán nemzeti étele a yarpaq dolmasi. Hagymával, rizzsel, sóval, borssal, vajjal és friss fűszernövényekkel, például korianderrel, kaporral és mentával kevert apróra vágott vagy darált húsból és szőlőlevelekből áll. A dolma az egykori Oszmán Birodalom és a szomszédos régiók, például Oroszország, a Közel-Kelet, a Kaukázus, valamint Közép- és Dél-Ázsia konyhájából származó töltött ételek családjába tartozik. A helyiek azt állítják, hogy Azerbajdzsánban készül a világ legjobb dolmája, amit azzal indokolnak, hogy a felhasznált szőlőlevelek az ország legtermékenyebb völgyeiből származnak. A Yarpaq dolmasit általában délután vagy este, késői ebédre vagy vacsorára fogyasztják.

Azerbajdzsán nemzeti étele a soyutma, ami egy hosszú és lassan főzött húst jelent. Az azerbajdzsáni konyhában az ételnek két változata létezik, az egyiket bárányhússal, míg a másikat csirkehússal készítik. Hagyományos köretként szeletelt paradicsomot és a nyers hagymakarikát adnak mellé. Tálalás előtt kiskanál tejfölt is tesznek a hús tetejére.

A dovga joghurt alapú leves, amelyet különféle friss fűszernövényekkel, például kaporral, mentával és korianderrel ízesítenek. Azerbajdzsán egyik nemzeti étele, nyáron hidegen, frissítőként, télen pedig melegen kínálják. Ha hűtve kerül az asztalra, gyakran a főétel tálalására szolgáló tányérok mellé helyezett hagyományos, mély tálakba, úgynevezett kasákba kanalazzák. A hagyományos levesektől eltérően az azerbajdzsáni levesek koncentráltabbak és sűrűbb állagúak.

A lavash hagyományos örmény eredetű lapos kenyér, de Nyugat-Ázsiában és a Kaukázusban (leginkább Azerbajdzsánban) is ismert és készítik. A tészta búzalisztből, sóból és vízből áll, amit kovásszal kevernek. Miután a tészta megkelt, kis csomókat formáznak belőle, majd laposra sodorják és a tonir nevű agyagkemencében megsütik.