A leghíresebb nevezetesség a Mardi Gras, az USA legrégibb dokumentált parádéja, amelyen becslések szerint évente több mint egy millióan vesznek részt. Dixielandban rendezik meg 1838 óta, hagyományosan Húshagyó kedden. A Dixie szó a Louisiana állambeli bankok által kibocsátott tízdolláros bankjegyek hátoldalán található feliratból ered (dix, franciául tíz). A bankókat az angol ajkú déli lakosság Dixie-knek nevezte, és a New Orleans és Louisiana franciák által lakott része Dixielandként híresült el.

A felvonulás epicentruma a Bourbon Street, ahol az erkélyekről meg a guruló díszletekről több mint 28 millió!! rózsafüzért hajigálnak az ünneplők közé. Azt talán kevesen tudják, hogy a Mardi Gras az orosz Romanov-házhoz is kapcsolható. A fesztivál hivatalos színeit Alexej Romanov 1872-es látogatásakor az ő tiszteletére választották ki. A lila az igazságot, a zöld a hitet, az arany a hatalmat, erőt jelképezi. A bulit a latinos, könnyed zenére és a vidámságra hajlamos itteni lakosság egy egész éven át készíti elő. Akkor is részesei lehetünk ennek az őrületnek, ha nem pont a felvonulás idején érkezünk New Orleansba, ugyanis a Mardi Gras World a hét minden napján várja a látogatókat. A hagyományt, a jelmezeket, a kocsik készítését bemutató park ingyenes buszjáratokkal könnyen megközelíthető, egy vidám órát tölthetünk el és a túra végén a tradicionális süteményt, a king cake-et is megkóstolhatjuk.

New Orleans elképesztően élénk és sokszínű; európai, karibi és afrikai hatások keverednek, ettől válik extravagánssá a város. Itt mintha kötelező lenne kicsit megőrülni!

A klasszikus látnivalókat, a Francia negyedet, a Bourbon és Royal street-et még azok is ismerik, akik sosem jártak a városban. De „Big Easy”, ahogy Amerika szerte nevezik a várost tartogat még jó néhány meglepetést, furcsa látnivalót.

Az 1. számú Lafayette temető az egyik legnépszerűbb attrakció a borongós hangulatot kedvelő utazók körében, ezt látni leggyakrabban a mozivásznon is, közöttük olyan filmekben, mint a Kettős kockázat vagy az Interjú a vámpírral. Ez a temető jelenik meg a városban élő írónő, Anne Rice Vámpírkrónikák című regénysorozatában is. A hírhedt vudukirálynőt, Marie Laveau-t is itt temették el, sírja népszerű zarándokhely, látogatottságban alig marad el Elvis Presley Graceland-i nyughelyétől. New Orleans lakói a Halottak városainak nevezik temetőiket. A magas síremlékekkel és bonyolultan kidolgozott kriptákkal szegélyezett, keskeny temetőutak hátborzongatóan idézik fel a bennük eltemetett több ezer halottat. A családi sírboltok egy része vaskerítéssel körülvett kis házakhoz hasonlít. Kapuikat átlépve egy egészen különös, kísérteties, varázslattal és titkokkal teli, misztikus birodalomba kerül az utazó, melyben járva valóban úgy érzi, csak egy hajszál választja el a síron túli világtól.

New Orleans esetében a magas talajvízszint miatt a koporsók nincsenek biztonságban a felszín alatt, ez indokolja a különös temetkezési szokásokat.

New Orleans vizek övezte város — a Mississippi folyó, a Pontchartrain tó, mocsaras folyóágak, úgynevezett bayouk, csatornák és vízi utak veszik körül. New Orleans csatornahálózata lekőrözi az itáliai Velencéét.

A temetőben az elmúlt években korlátozásokat vezettek be, így a sírkert ma már csak szervezett túra keretében látogatható, érdemes is egy ilyenre benevezni. Minden nap 10:30-tól és 13:00-tól  indul a főbejárattól a másfél órás izgalmas program, melyre helyet foglalni itt lehet. A Saint Louis temetőt is sokan keresik fel. Az amúgy is zsúfolt sírkertben van ugyanis Nicolas Cage leendő nyughelye is, amelyet az Oscar-díjas hollywoodi színész 2010-ben vásárolt és építtetett.

Amerika legkísértetiesebb városába az afrikai rabszolgák útján ide került vudu mágia. Az európai utazó általában keveset tud e misztikus vallásról, így mindenképp érdemes ellátogatni a New Orleans Historic Voodoo múzeumba. Hívők és hitetlenkedők egyaránt jól fognak szórakozni a Francia negyed szívében elhelyezkedő központban. Talán még autentikusabb hely Marie Laveau háza, ahol vudu kellékeket, könyveket és emléktárgyakat is beszerezhetünk az elméleti tudás mellé.

Hagyományos múzeumokkal is rendelkezik a város, ilyen az amerikai polgárháború relikviáit bemutató tárlat, vagy a Normandiai partraszállásnak emléket állító II.Világháborús múzeum. Klasszikusnak számít a Patikamúzeum, ahol igazán impozáns épületben, kitűnő állapotban tekinthető meg Amerika első gyógyszertára. Mivel az épület rendezvényekre is bérelhető így érdemes előre tájékozódni a nyitva tartásról.

Az ország legrégibb gyógyszertárától nem messze található az ország legrégebbi folyamatosan üzemelő bárja. A Lafitte’s Blacksmith Shop hírhedt kalózok (és rabszolgakereskedők?) tulajdonában állt, mára műemlékvédelmi oltalom alá vonták. A Bourbon és a St.Phillip street sarkán álló épület a Francia negyed egyetlen francia gyarmati stílusú emléke.

Legalább ennyire legendás hely a Napóleon ház a maga 200 éves történelmével. A város egykori polgármestere ezt az épületet ajánlotta fel a Szent Ilona-szigetén száműzetésben élő francia császár számára, ám a mentőakció kudarcba fulladt. A Napóleon név azonban rajta maradt a házon, mely napjainkban menő étteremként működik. A város egyébként is szorosan kötődik Napóleonhoz. Ha már egyszer ő adta el a területet 1803-ban a fiatal Egyesült Államoknak! François Antommarchi, a császár orvosa halotti maszkot készített Napóleonról, de csak a halál beállta után jó negyven órával később, mivel olyan vihar tombolt, hogy nem lehetett lemenni a városba a lenyomatvételhez szükséges gipszért. 1824-ben királyi engedéllyel három bronzöntvény készült a halotti maszkról, ebből kettő Párizsban maradt, egy pedig 1834-ben Amerikába, New Orleansba került adományként. A Louisiana Állami múzeumban meg is tekinthető, mely egy gyönyörű spanyol gyarmati épületben lelt otthonra a belváros szívében.

De New Orleansban érdemes csak úgy bolyongani is. Ha körbe akarjuk járni a várost, a legjobb módszer, ha felülünk a helyi villamosok valamelyikére. A híres villamosok három útvonalon járnak, közülük a leghíresebb a St. Charles, mely az USA legrégibb vonala.

De New Orleansban van a Causeway-híd, a világ leghosszabb (38,6 km) egybefüggő hídja is, megéri felkeresni. Mindenképp érdemes kipróbálni a hajókázást is, ahonnan szintén csodás kilátás nyílik a városra. A Natchez gőzhajón akár egy finom kreol ebéd elfogyasztása közben is gyönyörködhetünk a panorámában, de e nélkül is foglalható a kétórás kirándulás.

Akár magunkkal is vihetünk az útra egy Po’ boy-t, ami egy nagy francia bagett megpakolva húsokkal, zöldségekkel vagy bármi egyéb finomsággal. A Po’ Boy szendvicset - állítják New Orleans helytörténészei- Benjamin és Clovis Martin találta fel 1929-ben, elterjedéséhez viszont Amerika történelmének egyik legelszántabb, s leghevesebb sztrájkja is kellett. 1929. július 1-én a New Orleans-i villamosvezetők és kalauzok sztrájkba lépnek. A tét 1100 munkahely megóvása és a közlekedési dolgozók helyi szakszervezetének fennmaradása volt. A Martin testvérek a sztrájkolóknak, azaz a szegény fiúknak (angolul: poor boys, po’ boys) ingyen adták a szendvicset. A szendvicset hamarosan Po’ Boy szendvicsnek kezdték nevezni, majd az idők során sokat gazdagodott, mára pedig Amerika egyik emblematikus ételévé vált. 2007-től kezdődően pedig már fesztiválja is van a fesztiválokban egyébként sem szűkölködő New Orleansban. A Po’ Boy Fesztivál minden évben, novemberben kerül megrendezésre, s ha valaki éppen arra jár, ne feledkezzen el róla!

New Orleans azonban este mutatja meg igazi arcát. A Francia negyedben hömpölyög az iszogató tömeg, mindenhonnan szól a bódító jazz, póker-, és crabs-asztalok köré gyűlik a nép. A Preservation Hall koncertjei az egyedülállóan gazdag zenei örökséget hivatottak ápolni, minden este minőségi zenét játszanak. A Tipitina klub New Orleans másik ikonikus helye, Paul McCartney, Robbie Robertson, Robert Plant és sokan mások zenéltek már itt. Önkéntesek ingyenes (borravalót illik ilyenkor fizetni) éjszakai szellemtúrákat vezetnek, de a Frenchmen utcai kézműves piac is nyitva tart hajnalig. A Sazerac és a Hurrikán koktélt szinte „kötelező” megkóstolni, mindkettő a város büszkesége. A másnaposságtól sem kell félni, a reggeli forró kávé és a kreol fánk, a beignet (szintén kötelező!) mindent orvosol és folytatódhat a déli kaland.