Thaiföld és a mosoly vallása

Thaiföld utcáin sétálva a sokat mosolygó emberek látványa bizonyosan mindenkinek feltűnik. Hogy miért ilyen szívélyesek a thaiok? A válasz a buddhizmusban keresendő, amely nemcsak vallás, hanem életforma is – és szinte minden pillanatban érezhető jelenléte.

A történet kezdete

A történet mintegy 2500 évvel ezelőtt kezdődött Indiában, amikor egy királyfi, Sziddhártha Gautama, lemondott a fényűző életéről, és a megvilágosodást keresve egy fügefa alatt meditált. 49 nap után Buddha, azaz a „Megvilágosodott” lett belőle. Tanításai – a szenvedés megszűnésének útjai – idővel eljutottak Thaiföldre is, ahol a théraváda (azaz a „vének tanítása”) irányzat vált uralkodóvá. A thaiföldi buddhizmus nem hivalkodó. Jelen van mindenhol, mégis szinte észrevétlenül szövi át a hétköznapokat. Sok otthon előtt apró szellemház áll: aprócska szentélyek, ahol a lakók gyümölccsel, füstölővel kedveskednek a jó szellemeknek.

A narancsszín köpeny mögött

Thaiföldön mintegy 300 ezer szerzetes él. A fiúknak szinte kötelező életük során legalább egy rövid időre kolostorba vonulniuk – lehet ez pár nap, de akár több hónap is. Ez a beavatás segít a fiataloknak elmélyülni, tapasztalatokat gyűjteni és az önfegyelmet gyakorolni. A szerzetesek napja hajnali ébredéssel, meditációval, tanulással és az utcai alamizsnagyűjtéssel telik. És bár a narancssárga ruhás férfiak szigorú szabályok szerint élnek – például nem nevethetnek hangosan vagy nem ehetnek délután –, mindig barátsággal és türelemmel fordulnak a látogatók felé. Egyre több kolostor szervez olyan kötetlen beszélgetéseket, úgynevezett „monk chatet”, ahol a turisták beszélgethetnek is a szerzetesekkel.

Ünnepi pillanatok

A buddhista ünnepek Thaiföldön különleges hangulatban telnek. Ilyenkor az utcák megtelnek mécsesekkel, virágokkal, füstölőkkel – miközben, ahogy tartják, a szívekbe is béke költözik. Februárban, a telihold idején tartják a Makha Puját, amely a Buddha tanítványai előtti tisztelgés. Áprilisban jön a világszerte híres Songkran – a víz ünnepe, amely egyszerre mókás vízicsata és spirituális megtisztulás is. A májusi Visakha Puja különleges alkalom: ezen a napon ünneplik Buddha születését, megvilágosodását és halálát – mindhármat ugyanazon a napon. Ilyenkor a templomokban éjszakai körmeneteket tartanak (Wian Tian) és mécsesek ezreinek fénye tölti be a városokat. Júliusban kezdődik a buddhista böjti időszak, a Khao Phansa. Ez három hónap, amikor a szerzetesek kolostorban maradnak, a hívők pedig sárga ruhát és gyertyákat ajándékoznak nekik. Októberben az Ok Phansa jelenti ennek a szakasznak a végét, amikor az új szerzeteseket is beavatják.

A lélek csendes szentélyei

Thaiföld több mint 30 ezer buddhista temploma, a „wat”, nemcsak vallási központ, hanem szociális tér is. Itt tanítanak, gyógyítanak, pihennek és ünnepelnek. Bangkokban a Smaragd Buddha temploma, a Wat Phra Kaew az ország szíve-lelke. Chiang Maiban pedig a hegytetőn magasodó Wat Phra That Doi Suthep a város lelki őre. De a legismertebbek mellett ott vannak persze a névtelen, kicsi templomok is, ahová csak néhány helybéli tér be egy-egy virágfüzérrel. A szent helyek előtt piacok nyüzsögnek, néhol masszázsiskolák is működnek – mint a Wat Pho (a Fekvő Buddha temploma) esetében, ahol a híres thai masszázs alapjait is elsajátíthatjuk.

Kulcs a megértéshez

Bár turistaként könnyű elmerülni Thaiföld természeti csodáiban, különlegesen színes gasztronómiájában, ha igazán meg akarjuk ismerni az országot, nem kerülhetjük meg a buddhizmust. Ez az a csendes erő, amely láthatatlanul, de kitartóan alakítja a thaiok gondolkodását, viselkedését és az emberi kapcsolatokat. Ha tiszteletben tartjuk a helyi szokásokat és egy Buddha-szobor előtt megállva kicsit lecsendesítjük a lelkünket, máris többet megértünk ebből az ősi, mégis élő hagyományból.