Thaiföld „hosszú nyakú” lakói

A thaiföldi Kayan közösségek sajátos kulturális hagyományaikról váltak ismertté, különösen a nők nyakán viselt rézspirálok keltettek nemzetközi figyelmet. A látványos szokás sokak számára egzotikus érdekességként jelenik meg, ugyanakkor mögötte összetett társadalmi, történelmi és gazdasági okok állnak.

Egy név mögött történetek

A Kayan nők – vagy ahogyan gyakran említik őket, a „hosszúnyakú asszonyok” – Thaiföld északi részén, elsősorban Mae Hong Son tartomány falvaiban élnek. Valójában azonban nem őshonos thaiföldi lakosokról van szó: a tibeto-burmai eredetű népcsoport Mianmar területéről származik. Az 1980-as évek végén, a mianmari hadsereg és a kareni lázadók közötti fegyveres konfliktusok hatására sokan menekülni kényszerültek, és a thaiföldi határ menti menekülttáborokban leltek menedékre. A csoportot gyakran „Padaungként” is emlegetik, ez azonban egy másik mianmari etnikum nyelvéből ered, és sok Kayan szerint sértő vagy pontatlan kifejezés. A közösség tagjai elsősorban a „Kayan” elnevezést részesítik előnyben, amely nemcsak etnikai hovatartozásukat, hanem identitásukat is tükrözi.

A nyakgyűrűk szerepe

A Kayan lányok általában ötéves koruk körül kezdik el viselni az első nyakspirálokat, amelyeket az évek során hosszabb és nehezebb darabokra cserélnek. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a gyűrűk a nyak meghosszabbítását szolgálják, valójában optikai hatásról van szó: a nyak nem nyúlik meg, hanem a vállak és a kulcscsont lesüllyedésével alakul ki a jellegzetes megjelenés. A hagyomány eredete nem egyértelműen tisztázott. Egyes magyarázatok szerint a nyakgyűrűk célja az volt, hogy kevésbé tegyék vonzóvá a nőket más törzsek számára, így csökkentve az emberrablások kockázatát. Más értelmezések szerint éppen a szépség, a társadalmi státusz vagy a női vonzerő hangsúlyozására szolgált. Létezik egy mitológiai magyarázat is, amely szerint a Kayan nép ősei sárkányoktól származnak, és a hosszú nyak e spirituális hagyomány szimbóluma.

Hagyomány vagy választás?

A nyakgyűrű viselése a mai Kayan közösségekben már nem kötelező. Egyre több nő dönt úgy, hogy nem hordja, vagy idővel leveti a spirálokat – jellemzően egészségügyi, tanulmányi vagy társadalmi okokból. Ugyanakkor sokan ma is viselik ezeket, és a hagyományt a kulturális identitás részének tekintik. A gyakorlat tehát mára egyéni döntés kérdésévé vált.

A turizmus hatása

A 2000-es évektől kezdve a Kayan közösségek egy része népszerű turisztikai célponttá vált. Jelenleg három falu – például Huay Pu Keng – látogatható Észak-Thaiföldön, ahol a turisták megismerkedhetnek a Kayan kultúrával és életmóddal. A falvakban lehetőség van helyi kézműves termékek vásárlására, fényképezésre és vezetett látogatásokra. A turizmus jelentős bevételi forrást jelent sok család számára, különösen mivel menekült státuszuk miatt az állami munkalehetőségek korlátozottak. Ugyanakkor kritikák is megfogalmazódnak: egyes vélemények szerint a közösségek „élő kiállításokká” válhatnak, ezért a látogatók részéről tudatos, kulturálisan érzékeny megközelítésre van szükség.

Mit hozhat a jövő?

Thaiföldön a Kayan népesség létszáma mintegy 600 főre tehető, míg világszerte körülbelül 130 000 főre becsülik a közösség létszámát. A thaiföldi Kayanok menekült státusza jelentős korlátozásokkal jár: nem rendelkeznek állampolgársággal, mozgásuk és munkavállalási lehetőségeik korlátozottak, gyermekeik pedig gyakran csak részlegesen férnek hozzá az oktatáshoz. Ezek a tényezők hosszú távon hatással lehetnek a közösségek fennmaradására és a kulturális értékeik fennmaradására is.