A maják titkai – Tikal

Több évtizedes intenzív kutatás után Mexikó és Közép-Amerika ősi romjai új ismeretekkel szolgálnak a Kolumbusz előtti kultúráról. A guatemalai Tikal ma látható romjai, bár csodálatosak, az eredeti városállamnak csak töredékét képviselik. A régészek szerint fénykorában Tikal "belvárosa" sokkal nagyobb volt. Tikal nagy részét - a guatemalai Tikal Nemzeti Park szívét, a mai Flores városától egy órányi autóútra északkeletre – még nem tárták fel és a maják titokzatos világa is rengeteg felfedezni valót tartogat.

A XX. század nagy részében a maja szakértők azt hitték, hogy a maják békés filozófusok voltak, akik megfigyelték az égi eseményeket és az idő és a kozmosz természetéről elmélkedtek. Bizonyos elméletek szerint Tikal és más ősi helyek gyakorlatilag lakatlan szertartási központok voltak, ahol a papok a bolygókat és a csillagokat, valamint a naptár rejtelmeit tanulmányozták. Amikor az 1960-as években a tudósok elkezdték megfejteni a hieroglifák jelentéseit jobban kirajzolódott az, hogy a maják tudományos törekvéseik mellett igen harcos nép voltak. Tikal északi akropoliszának tövében magas faragott kövek, azaz sztélék sora áll. Minden egyes sztélé egy-egy gazdagon díszített királyt ábrázol, és a monolitokat hieroglifák borítják, amelyek megfejtése után feltárultak a maja mindennapok. Amikor a spanyolok a XVI. században meghódították Mezoamerikát a katolikus egyház Diego de Landa szerzetesének felügyelete alatt több száz maja kódexet - mitológiai és csillagászati információkban gazdag, fakéregből készült könyvet – égetett el. Csak négy maja kódex és egyetlen kézirat maradt fenn. Bár a kézirat egyes részeit először 1864-ben publikálták, majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie mire megértették, hogy a maja hieroglifák valójában szimbólumok kombinációja, amely logográfiákat, azaz szavakat és hangegységeket egyaránt használnak. Sok hieroglifa teljes jelentését azonban csak az 1970-es években értették meg. Mára az ismert maja szövegek legalább 85 százalékát elolvasták és lefordították.A várost több mint ezer évvel ezelőtt elhagyták eredeti lakói, így a kívülállók számára közel egy évezredig ismeretlen maradt. Tikal nagy kőemlékei évszázadokig pusztultak, majd fokozatosan visszahódította őket a dzsungel. Hernan Cortes és csapata 1525-ben elvonult Tikal mellett, de nem vette észre a 40 méter magas selyem-, gyapot-, cédrus és mahagónifák által elrejtett templomokat. Guatemalai levéltárak említik, hogy a XVIII. században helyi lakosok éltek Tikalban, de az első hivatalos expedíció a romokhoz csak 1848-ban indult. Még a "Tikal" név is viszonylag új keletű, a maja ti ak'al, azaz "a víznyelőnél" szóból származik.

A Tikal Nemzeti Park 575 négyzetkilométernyi dzsungelt és több ezer romos építményt foglal magában. Csak az ősi város központi része 3000 épületet tartalmaz, és mintegy 16 négyzetkilométeren terül el. Tikal része az 1990-ben létrehozott, egymillió hektáros maja bioszféra-rezervátumnak is, amelyet a Peten sűrű erdeinek védelmére hozták létre, amelyek a népesedési nyomás, az illegális fakitermelés és az égetéses mezőgazdasági gyakorlat miatt riasztó ütemben kezdtek eltűnni. A régészek becslései szerint a maják i. e. 900 körül telepedtek le a ma Tikal néven ismert területen. A Pennsylvaniai Egyetem múzeuma és a Guatemalai Antropológiai és Történeti Intézet az 1950-es és 1960-as években helyreállította Tikal építményeit a jelenlegi állapotukban. Az UNESCO 1979-ben a romokat a világörökség részévé nyilvánította. Tikal ma Guatemalának azt jelenti, amit a Nagy Piramisok Egyiptomnak, nemzeti szimbólum és a múltuk emlékeinek forrása. Hatalmas fák borítják még mindig Tikal épületeit, melyek trópusi erdőben kanyargó széles utakon keresztül érhetők el, ahol tukánok, papagájok és számtalan más élőlény él.