A silpancho hagyományos bolíviai étel, amelyet hatalmas mérete és zsírban és szénhidrátban gazdag összetevői tesznek igen kiadóssá. Az étel jellemzően egy réteg fehér rizsből áll, amelyet főtt vagy párolt burgonya, marha- vagy csirkeszelet és tükörtojás borít. A silpanchót általában apróra vágott petrezselyemmel, hagymával és céklával díszítik. Az egyedülálló konyhájáról híres Cochabamba városában született. A neve a silpanch'u quechua szóból származik, ami vékonyat és daráltat jelent, ami az ételben használt húsra utal.

A Kelet-Bolíviából származó majadito rizsből, szárított húsból, apróra vágott hagymából és paradicsomból áll. Eredete a Kolumbusz előtti időkre nyúlik vissza Bolíviában, amikor a rizs, a gabonafélék, a hús és a manióka a bennszülöttek gyakran használt élelmiszer-alapanyagai voltak.

Eredetileg Santa Cruz városából származik, ahonnan elterjedt az egész országban. Ma Bolívia egyik nemzeti ételének számít, amelyet számos bolíviai étteremben kínálnak. Az ételhez eredetileg hagyományosan készült szárított marhahúst használtak, de manapság gyakran száraz csirke vagy kacsa kerül a majaditoba.

A salteñas Bolívia nemzeti étele, amely félhold alakú, töltött "tésztatáskákból" áll. A név e finomság első ismert készítőjétől származik. A kemencében sütött és hússal (általában csirkével vagy marhahússal) töltött salteñákat általában reggelire szolgálják fel, de déli harapnivalóként is fogyasztják. Az édes tészta és a fonott kéreg egyedi színű és ízű, ami az autentikus bolíviai salteñas esetében kulcsfontosságú.

A sanduíche de chola bolíviai szendvics, amelyet sült sertéshússal, salsával, csípős szósszal és savanyított zöldségekkel, például sárgarépával és hagymával töltenek. A hozzávalókat általában nagy szendvicszsemlébe töltik. Többnyire délután fogyasztják, és egy hideg sörrel kínálják. A nevében szereplő chola szó a cholitákra, a bennszülött nőkre utal, akik jellemzően La Paz utcáin árulják.

A sopa de mani jellegzetes bolíviai mogyorós leves, amely marhahúsból, marhacsontból, burgonyából és borsóból készül. A marhahúst néha csirkehússal helyettesítik, mivel az jól párosítható a mogyoróval. Jellegzetes sűrűségét és krémességét a pürésített földimogyoró és a burgonya adja. Az étel Bolívia-szerte az éttermek ebédmenüjének egyik alapdarabja, ahol a tetejére burgonyasültet és egy kis koriandert vagy petrezselymet szórnak.

A sajta de pollo egy bolíviai étel, amely csirkéből, hagymából, paradicsomból, borsóból és sárga chilipaprikából áll. Jellemzően petrezselyemmel, zellerrel, fekete borssal, fokhagymával és köménnyel ízesítik. Az ételt hagyományosan farsangkor és mindenszentekkor készítik.

Tálaláskor a mártással átitatott sajta de pollo mellé gyakran burgonyát, mogyorószószt vagy sima rizst kínálnak. Az ételt gyakran díszítik finomra vágott hagymával és paradicsommal.

A kívül ropogós, belül pedig puha olvasztott sajttal töltött cuñape ízletes bolíviai snack, amely jamgyökérlisztből, fehér sajtból és tojásból áll. A rágcsálnivalók különösen népszerűek Santa Cruzban és Bolívia északkeleti régióiban, ahol számos utcai árusnál megtalálhatóak. A cuñape az egyik legnépszerűbb snack, amely sok bolíviai étvágyát csillapítja iskolába vagy munkába menet.

A pique macho alapja a sült krumpli, amely egy halom apróra vágott marhahús, tojás, sajt, hagyma, paprika és chili paprika alá van eltemetve. A szokásos fűszerek közé tartozik a ketchup, a majonéz és a mustár, míg a szeletelt keménytojás tipikus díszítésként kerül a hatalmas tányér tetejére. Sokan azt állítják, hogy a pique machót Honorato Quinones és felesége, Evangelina Gomez Quinones, a Miraflores nevű étterem tulajdonosai találták fel Cochabambában. Az étel neve a méretére és az együltő helyben való elfogyasztásával járó elismerésre utal.

A picante de pollo fűszeres bolíviai étel, amelyet hagyma, burgonya, paradicsom, aji amarillo chili, borsó és csirkealaplé keverékében főzött csirkedarabokból készítenek. A sűrű szószt jellemzően köménnyel, fokhagymával és oregánóval ízesítik. A picante de pollo-t rizzsel vagy főtt burgonyával tálalják, és friss, apróra vágott petrezselyemmel díszítik.

Az anticucho apró nyársra tűzött és grillezett húsdarabokból áll, a legnépszerűbb közülük a marhaszívből készült, úgynevezett anticuchos de corazón. Az étel perui eredetű, de hamar népszerűvé vált egész Dél- és Közép-Amerikában. Az első recept a XVI. századból származik, és közvetlenül a tűz fölött sütött, pácolt lámahúsból készült ételre utal. Amikor a konkvisztádorok találkoztak vele, módosították és a lámahúst marhahússal helyettesítették, amelyet cukornádnyársra húztak.