Madagaszkár kedvence

A gyűrűsfarkú maki, vagyis a közönséges maki esetleg katta Madagaszkár déli, délnyugati részén él nagy számban, illetve az Andringitra-hegységben, a sziget délkeleti részén van egy polulációja. A ligeterdők mellett, a bokros, bozótos területeken is szívesen kóborol. Kitűnően mászik fára, de a talajon is otthonosan mozog. Méretét tekintve a közepes makik közé tartozik, hossza 350-450 mm, a farka viszont hosszabb, a testénél is, 560-620 mm. A legjellemzőbb tulajdonsága a fekete-fehér gyűrűs színezetű farok. Háta szürkésbarna, hasa fehér akárcsak az arca. A szeme és orra körül fekete foltok díszlenek. Csoportosan élnek, 15-25 fős bandákba verődve járják az erdőket. Poligámok, a csoport a domináns hímje valóságos háremet tart, de csapatban a nőstények a főnökök, a legmagasabb rangú hím is csak a legalacsonyabb rangú nőstény után van a ranglétrán. Békés állatok, kisebb összezördülések csak a párzási időszak idején vannak a csapattagok között, akkor is általában kimerül annyiban kimerül, hogy hím a csuklóján és a nemi szervei körül található mirigyek váladékával bedörzsöli a farkát, majd az ellenfél felé irányítja azt.

A talajszinten farkukat magasba tartva közlekednek, így a szagmirigyek váladéka messzire érződik, ami jelzés a csapattagok és a rivális csapatok számára is. A mirigyváladékkal a területükön található fákat, tárgyakat is megjelölik. A szaporodási időszak áprilistól- júniusig tart. A vemhesség pedig 4-4.5 hónapig. Általában 1-3 utód jön világra. A kicsik 5 hónap után válnak önállóvá, addig az anyjuk gondoskodik róluk. A gyűrűsfarkú makik kommunikációja igen fejlett, és az érintéseknek nagy szerepe van a kapcsolatokban, leginkább a nőstény és utóda között fontos, de gyakran a felnőtt állatok is tisztogatják egymást. A makik mindenevők, étrendjének a legnagyobb részét növényi eredetű táplálék teszi ki. Nagy szerepe van bizonyos növényfajok magjainak terjesztésében. A gyűrűsfarkú maki a legnagyobb egyedszámú makifaj, ám napjainkra veszélyeztetetté vált, leginkább az élőhelyek pusztulása, a vadászat és az illegális állatkereskedelem okán. Az élőhelyinek pusztulását a túllegeltetés, a szándékos erdőtüzek és az erdőirtások okozzák.

Kapcsolódó inspirációk