A Finca Vigiát 1886-ban, a katalán építész, Miguel Pascual y Baguer építette Havannától kb. 24 mérföldre. Hemingway 1939 közepe és 1960 között élt a házban, először bérelte, majd 1940 decemberében megvásárolta, miután összeházasodott harmadik feleségével Martha Gellhornnal. Az ingatlan kiválasztásában és az adásvételben nagy szerep jutott az asszonynak. A házért Hemingway végül 12 500 dollárt fizetett ki. A fincához abban az időben 15 hektár földterület is tartozott.

Ezek között a falak között született többek között az Akikért a harang szól, illetve az Öreg halász és tenger című műve is. 1945-ös válását követően a ház Hemingway-é maradt. Az 1940-es években Hemingway fiai is gyakran megfordultak a fincán, ezért a telken épült egy vendégház is, amelyet Martháról ("Marty") nevezett el az író. A vendégház most a múzeumi dolgozók irodájaként szolgál.
 

A birtok és a ház történetéhez hozzátartozik, hogy Hemingway 1942-ben két hím macskát vett Princessa nevű lánycicája mellé. Good Will és Boise többször megjelent a munkáiban is. 1943-ra a finca macskapopulációja már 11 cicából állt. A macskák a következő években nagyon elszaporodtak, olyannyira, hogy 1946-ban Hemingway új dolgozószobát építtetett magának, ám azt végül soha nem használta, a macskák vették birtokba. Ő továbbra is a hálószobájában dolgozott.

A nevezetes épület romlásnak indult. Az amerikai történeti társaság szerint már-már az összeomlás fenyegette, amikor végül 2007-ben amerikai nyomásra a kubai kormányzat helyreállíttatta és megnyitotta a nagyközönség előtt. Mindezek ellenére a Finca Vigía napjainkban is a legveszélyeztetettebb történelmi emlékhelyeket számon tartó listán szerepel az Egyesül Államokban.
 

Az, hogy az aggodalom nem alaptalan, jól jelzi, hogy 2008. júniusában Adrian McKinty író egy vele készült interjúban állította, hogy a házban tett látogatása során egy kubai titkos rendőr 200 dollárért könyvet akart neki eladni Hemingway hagyatékból. Az üzlet meghiúsult, így a hagyaték nem sérült.