A Topkapi falai több izgalmas és színes történetet őriznek, mint a világ legtöbb múzeuma együttvéve. A XV. és XIX. század között, amikor az oszmán birodalom udvara volt, szigorú szultánok, ambiciózus udvaroncok, gyönyörű ágyasok és cselszövő eunuchok éltek és dolgoztak itt. A palota pazar pavilonjainak, ékszerekkel teli kincstárának és kiterjedt háremének megtekintése lenyűgöző bepillantást enged egykori életükbe. Hódító Mehmet nem sokkal a hódítás után, 1453-ban építtette a palota első szakaszát, és 1481-ben bekövetkezett haláláig itt élt. Az ezt követő szultánok egészen a XIX. századig ebben a ritka és pazar környezetben éltek, egészen addig amíg a Boszporusz partján épített, európai stílusú, hivalkodó palotákba költöztek.

Sok fontos műemlék van İsztambulban, de ez az építmény innovatív építészeti formája, gazdag történelme, vallási jelentősége és rendkívüli szépsége miatt felülmúlja a többit. A nagy bizánci császár, Justinianus rendelésére építették, 537-ben templomként szentelték fel, melyet 1453-ban Mehmet mecsetté alakította át, majd 1935-ben az épületet Atatürk múzeummá nyilvánították. Érdekesség, hogy az idők folyamán volt imaház, bazilika, római katolikus templom, múzeum és 2020-tól ismét mecsetként várja az ide érkező turistákat. Építészetileg az Hagia Sophia úgy jellemezhető, mint az összes akkor ismert építészeti elem tökéletes szintézise.

A török Kariye szó az ógörög Chora szóból származik, ami a „városon kívülit” jelent. Ismeretes, hogy a városon kívül már az V. század előtt, a városfalak építése előtt is volt egy kápolna. Chora első templomát Justinianus - 527-565 között - építtette újjá ennek a kápolnának a helyén. A Blachernae-palotához való közelsége miatt udvari kápolnaként szolgált a fontos vallási szertartásokhoz. A chorai templom a latin invázió során (1204 és 1261 között) elpusztult, és a palota kincstári minisztere, Theodore Metochites 1313-ban építette újjá. A templomot észak felé megnagyobbították, a déli oldalon kápolnát építettek, melyet mozaikokkal és freskókkal díszítettek. Az épület Isztambul 1453-as elfoglalása után továbbra is templomként szolgált, később ezt 1511-ben Hadim Ali pasa mecsetté alakította át. 1945-ben múzeummá alakították át és a Bizánci Intézet által végzett restaurálás során feltárták és napvilágra hozták a ma látható mozaikokat és freskókat.

Isztambul legfotogénebb épülete I. Ahmet szultán nagyszabású projektje volt. A mecset csodálatosan ívelt külsejét kupolák kaszkádja és hat karcsú minaret jellemzi. A belső teret kék İznik-csempék díszítik, amelyek az épület nem hivatalos, de általánosan használt nevét adták.

Az építésznek - Sedefkâr Mehmet Ağának - sikerült a közeli Hagia Szophia belsejéhez hasonló hangulatot megteremteni, külső udvara pedig a legnagyobb az oszmán mecsetek közül. A belső tér hasonlóan nagyszabású: az İznik-csempék száma több tízezerre tehető, 260 ablak van, a központi imaterem hatalmas. A mecset annyira népszerű látványosság, hogy a szent hangulat megőrzése érdekében a belépés szabályozott. Csak az imádkozókat engedik be a főbejáraton keresztül; a látogatóknak a déli ajtót kell használniuk. A mecset a nem hívők előtt a napi öt imaidőszakban körülbelül 30 percre zárva van.

A földalatti építményt Jusztiniánusz császár rendelte meg, és 532-ben készült el. A legnagyobb fennmaradt bizánci ciszterna İsztambulban, 336 oszlopból épült, amelyek közül sok romos templomokból került ide, ezt finom faragásuk jelzi. Szimmetriája lélegzetelállító, barlangszerű mélysége pedig nagyszerű hűvös menedékhely a forró nyári napokon.

Mint a legtöbb İsztambulban található helyszínnek, a ciszternának is szokatlan története van. Eredetileg Bazilika-ciszterna néven ismerték. A Nagy Palota és a környező épületek kiszolgálására tervezett ciszterna akár 80 000 köbméter vizet is képes volt tárolni, amelyet 20 kilométer hosszú vízvezetékeken keresztül szállítottak a Fekete-tenger melletti víztározóból, de bezárták, amikor a bizánci császárok elköltöztek a Nagy Palotából. A városi hatóságok valamikor a hódítás előtt elfelejtették, és csak 1545-ben fedezték fel újra, amikor Petrus Gyllius tudós a bizánci régiségeket kutatta a városban, és a helyi lakosok elmondták neki, hogy a vödröket a pincéjük padlója alatti sötét térbe leeresztve tudtak vízhez jutni. Egyesek még halat is fogtak így. Gyllius kíváncsiságtól vezérelve felderítette a környéket, és végül az egyik pincén keresztül jutott el a ciszternához. Az oszmánok nem bántak túl nagy tisztelettel a földalatti palotával, mindenféle szemét, valamint holttestek lerakóhelye lett. 1987-ben nyitotta meg kapuit ma látható formájában a nagyközönség előtt, napjainkban a város egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága.

A Fedett Bazár vagy más néven Nagy Bazár Isztambul egyik legnagyobb fedett piaca és bevásárlóközpontja volt, napjainkra a turisták körében népszerű. A labirintus szerű utcákkal tűzdelt komplexumban minden egzotikus árut megtalálunk, finom keleti fűszereket, kelméket és ékszereket.

Isztambul legnagyobb mecsetét Szulejmán-szultán parancsára, 1550-1558 között építették. Azóta több tűzvész sújtotta, a lesúlyosabb az I. világháborúban érte, amikor is az udvaron lévő fegyverraktár felrobbant. A mecsetet ezután csak 1956-ban állították helyre. A mecset egy dombon áll, így lélegzetelállító építészeti megoldásai mellett a panoráma is képeslapra illő.