A tapírok főleg gyümölcsökkel, levelekkel és gallyakkal táplálkoznak; nagyon fontos szerepet játszanak Costa Rica trópusi örökzöld erdeiben. Segítségükkel szóródnak ugyanis szét a fák és a bokrok magvai, segítve ezzel az erdők folyamatos megújulását. Felnőttként 150–300 kilogramm is lehet a súlyuk. Tapírokkal a Corcovado Nemzeti Parkban, a Santa Rosa Nemzeti Parkban vagy a Monteverde erdeiben van esély a találkozásra.

A pekarik imádni való kis vaddisznók, a lombhullató, száraz erdők, a trópusi esőerdők és az alacsonyan fekvő cserjeerdők lakói. A Costa Rica-i pekarik találékonyak és alkalmazkodók, csapatokban élnek, hierarchikus struktúrát tartva fenn egymás között.

A coati, más néven coatimundis, Guanacaste tartományban a leggyakoribb. Szeretik a forró, száraz erdőket. Főként húsevők, főleg rovarokkal, tojással, elhullott állatokkal, gyümölcsökkel és diófélékkel táplálkoznak. A coatis társas lény, általában csoportosan bandáznak. Az embertől nem félnek, élelemforrásként tekintenek ránk.

A kapucinus majmok Costa Rica erdeiben gyakoriak. Nagyon intelligens állatok, nagy csoportokban élnek, amelyek akár 30-40 példányt számlálhatnak. A kapucinusok nem válogatósak; mindent megesznek, a rovaroktól, a tojásokon át a különleges gyümölcsökig, mindent, amihez hozzájutnak. Costa Ricán legnagyobb számban a Manuel Antonio Nemzeti Parkban és az Osa-félsziget mentén élnek.

Az ocelot Costa Rica erdővel fedett völgyeiben él. A gyönyörű vadmacska kiváló ragadozó. Bujkáló életmódot folytat, így a vadonban ritkán látható, ahhoz hihetetlenül nagy szerencse kell! A La Paz Waterfall Gardens Natúrparkban viszont bizonyosan találkozhatunk vele is.

A háromujjú lajhárok Costa Rica legbizarabb, de egyben a legaranyosabb lakói. A fák tetején élnek, hetente egyszer azonban lemásznak a talajra, hogy az erdei hulladékot átböngésszék. Manuel Antonióban, az Osa-félszigeten vagy Tortugueróban nagy eséllyel beléjük futhatunk, akár természetes közegükben is.

Az orrszarvúbogár vagy elefántbogár Costa Rica legnagyobb rovarja. Az óriásbogár súlya 18–28 gramm, hossza 55–80 milliméter is lehet. Az alacsonyan fekvő esőerdőkben él. A Tortuguero Nemzeti Parkban, a Cano Negro Vadrezervátumban, a Corcovado Nemzeti Parkban és a Palo Verde Nemzeti Parkban nagy eséllyel találkozhatunk vele. Bár félelmetes erdei szörnynek tűnhet, teljesen ártalmatlan és jámbor.

A Jézus Krisztus gyík vagy baziliszkusz rovarokkal, apró halakkal, édesvízi garnélákkal, kisebb gyíkokkal és madarakkal táplálkozik. Különös képessége, hogy ha a helyzet megkívánja, szó szerint fut a vízen! Az Osa-félszigeten érdemes keresni, ott a legnagyobb a populációja.

A vörösszemű levelibéka ikonikus kétéltű, amely Costa Rica szerte őshonos. Élénk vörös szemük látványa szinte megbénítja a rájuk leselkedő ragadozókat. A néhány másodpercnyi ámulat pedig elegendő ennek a kis békának ahhoz, hogy odébb álljon. A vörös szemű levelibékák éjszaka aktívak, nappal a levelek alatt alszanak.

A skarlátvörös arák Costa Rica őshonos madarai. Akár 60 évet is élhetnek. Az élénk színű és nagyon beszédes arák az ország tengerparti erdőit lakják, a legnagyobb számban Manuel Antonio-ban és az Osa-félszigeten fordulnak elő. Volt időszak, amikor a kihalás szélére kerültek, mára azonban jelentős, gyarapodó állományuk van Costa Ricán.

A ragyogó quetzalok Costa Rica legkülönlegesebb madarai. Az erdőkben élnek, kedvenc ételük pedig a vad avokádó. Meglehetősen őket nehéz észrevenni, mert tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Costa Ricán különösen kedvelik őket, olyannyira, hogy még nemzeti parkot is neveztek el róluk.