Guatemala nemzeti parkjai

Nem kérdéses: Tikal a guatemalai látnivalók legfontosabbika. Ugyan a maják egykori fővárosát 1848-ban fedezték fel, de a komolyabb feltárások csak 1951-ben kezdődtek meg. Az 575 négyzetméteres területen több mint 200 építmény található, amelyek közül néhányat még mindig teljesen vagy részben elnyel a dzsungel. Tikal a VII. században érte el hatalma csúcspontját, és a királyság maradványai a maja társadalom rendkívüli kifinomultságáról tanúskodnak. A megmaradt mészkőépületek között lakóházak, királyi paloták, közigazgatási épületek és számos templom és piramis található, amelyek közül a legmegdöbbentőbb a Templo IV. A 65 méter magasan álló templom csodálatos kilátópont a napfelkelte megfigyelésére. Az Unesco Világörökség részét képező Tikal egyedülálló abban a tekintetben, hogy kulturális jelentőségét és környékének kivételes biológiai sokféleségét egyaránt értékelik. Éjszaka még mindig jaguárok és pumák járják a parkot, míg nappal több száz trópusi madárfaj, köztük kolibrik, papagájok és tukánok figyelhetők meg. A dzsungelben való séta legalább akkora élményt jelent, mint maguk a romok.

1926-ban Charles Lindbergh az észak-guatemalai dzsungel felett repülve, meglátott valamit, amit kezdetben vulkánnak vélt. később a kutatások kiderítették, El Mirador 2000 éves romjait rejti a dzsungel mélye. A parkban található a La Danta, a világ egyik (térfogatát tekintve) legnagyobb piramisa. A romokat körülvevő dzsungel rendkívül változatos, toronymagas ramon és sapodilla fák lombkoronája alatt burjánzik az élet. Jaguárok és pumák járják az országnak ezt a részét, és a vándormadarak átvonulási útvonala is, ami a madármegfigyelők paradicsomává teszi. A parkban álló mészkősziklák jelentik a narancsmellű sólyom utolsó fészkelőhelyét. Egyetlen bökkenő van csak, az El Mirador romjai ötnapos dzsungeltúrával vagy magánhelikopterrel közelíthetők meg. A túrát a Carmelita nevű kisvárosban szervezhetjük le.

A feltűnő vörös és sárga színű quetzal Guatemala nemzeti madara, már jóval a hódítók érkezése előtt is szent madár volt. A quetzalok számos műalkotáson megjelennek, de Guatemala pénzneme ennek az ikonikus madárnak a nevét is viseli. Ha élő példányt szeretnénk látni, irány a Cobántól délre fekvő Biotopo del Quetzal. A 2580 hektáros parkot a quetzal védelmének szentelték, amelyet sajnálatos módon ma már a kihalás veszélye fenyeget. A parkban két közepesen nehéz ösvényen túrázhatunk, az egyik 2 km, a másik 4 km, és mindegyik egy kis hegyre vezet fel, ahol hatalmas páfrányok, broméliák és orchideák élnek. A fenyő-, ciprus- és eukaliptuszfák pedig olyan trópusi madaraknak adnak otthont, mint a smaragdzöld tukán és az erdei sólyom, valamint a quetzalok. Az ösvények végén, mielőtt visszaindulnánk lefelé vízesésekben hűsölhetünk.

A Karib-tenger partján található Río Dulce Nemzeti Parkot egy 30 km hosszú, tavirózsákkal teli folyó és az azt körülvevő 18 000 hektárnyi vizes élőhely alkotja. A park bejárásának legnépszerűbb módja a csónakos túrázás, amelyet Río Dulce városában lehet megszervezni. A Río Dulce krokodilok otthona és a veszélyeztetett lamantin egyik utolsó ismert élőhelye. A folyótól kissé távolabb, a broméliákkal borított La Cueva de la Vaca nevű sziklafal tökéletes hely a fotózásra. Az éjszakát az érintetlen vadon a szívében is eltölthetjük az itt álló dzsungelházak egyikében.

A 2552 méter magas Volcán Pacaya meghódítása Guatemala legnépszerűbb túrája. A Pacaya meghódítása egynapos kirándulás akár Guatemalavárosból, akár Antiguából. Jól karbantartott túraútvonal, a nyilvános mosdókkal, a pihenőhelyekkel és rágcsálnivalót árusító árusokkal. Az ösvény erdőkön és szántóföldeken keresztül vezet, mielőtt a csúcs közelében kihűlt lávamezőkre jut. Lehetőségünk van lovat is bérelni, lóháton is feljuthatunk a csúcsra, ahonnan hihetetlen kilátás nyílik a szomszédos Agua, Fuego és Acatenango vulkánokra.

Az Alta Verapaz megyében található az érintetlen Laguna Lachuá, a tiszta, hűvös, türkizkék színű lagúna, amely egy hosszú fából készült stéggel büszkéljkedhet, így tökéletesen alkalmas az úszásra. A lagúnához a látogatóknak a park 5 km-es túráját végig kell csinálniuk, amely egy lombokkal és vadon élő állatokkal teli szubtrópusi, nedves esőerdőn keresztül vezet. Kolibrik, tapírok, majmok és tarantulák várják itt a túrázókat. A közvetlenül a lagúna mellett található kempingben vannak mosdók és rendelkezésre áll tábori konyha. A lagúna védelme érdekében szigorú szabályok vannak érvényben, többek között tilos úszás közben rovarriasztót, szappanokat és kémiai fényvédő szereket használni. A parkon belül tiltott a horgászat és az alkoholfogyasztás is.

Alta Verapaz megye sűrű dzsungelének mélyén található a Semuc Champey, a terület különlegességei a mészkőből álló, természetes lépcsők és a vízben található néhány méter mély „kutak”, amelyekben a víz az időjárásnak megfelelően változtatja kékes–zöldes színét. A park egész Közép-Amerika egyik legszebb helyének számít, és bár maga az odajutás önmagában egész napos kaland, megéri a fáradságot. A parkban van egy 30 perces túraútvonal is, amely a pillangókkal, trópusi madarakkal és csúszó-mászó leguánokkal teli buja növényzetben kígyózik felfelé, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az alatta lévő buja szurdokra. Bár technikailag nem részei a parknak, de a közeli K'anba-barlangokat is érdemes felkeresni, ahol gyertyafényes, föld alatti fürdőzéssel csalogatják az utazókat.

Kapcsolódó inspirációk