1465-re egyértelműen az uralkodó III. Murad és környezetének rezidenciájává, magánéletének színterévé is vált. Négyszáz éven át épült, szépült, bővült a szultáni palota, mindig magán viselve az adott kor építészeti törekvéseit, szokásait, alkalmazkodva a mindenkori uralkodó ízléséhez, életstílusához.

A palotaegyüttest fal veszi körül, amelyen belül négy udvar kapcsolódik egymáshoz. Első pillantásra bonyolult labirintusnak tűnik a kisebb-nagyobb paloták, pavilonok, kioszkok, kertek, teraszok folyosókkal, kapukkal egymáshoz fűződő láncolata.

Az első udvarban van a régi pénzverde, a Hagia Eirene templom, az Isztambuli Archeológiai Múzeum, valamint láthatunk még szökőkutakat, pavilonokat és virágoskerteket is. A második udvarban található a kórház, a pékség, a janicsárok lakrészei, istállók, a Hárem és a Diván valamint a konyhák. Ez utóbbiakban található a világ legnagyobb kínai kék-fehér porcelángyűjteménye. A Harmadik Udvar a palota szíve, egy gazdag kert, melyet a Szultáni Kamra épületei vesznek körül, közöttük a kincstárral, a háremmel és III. Ahmed könyvtárával. A Kincstárban világszerte híres ékszerek találhatóak, közöttük a nevezetes Topkapı Tőrrel. A Negyedik Udvar a szultán magánkertjeként funkcionált virágokkal, szökőkutakkal, teraszokkal.

Az oszmán-török történelem e páratlan relikviatárában mi magyarok is sok hazánkkal, népünkkel kapcsolatos emléket találhatunk.