A Place El Hedim középpontjában ez a hatalmas kapu áll, amely talán az összes marokkói császári kapu közül a legmonumentálisabb. A kapu jól megmaradt, a tetején bonyolultan kidolgozott mozaikcsempékkel és feliratokkal. Moulay Ismail fia, Moulay Abdallah fejezte be az épületet 1732-ben. Nem lehet átmenni rajta, bár a bejárati ajtó néha nyitva van, hogy kiállításoknak adjon otthont.

A kapu két oldalán álló két fehér oszlop márványból készült, és úgy gondolják, hogy eredetileg Volubilisben állították fel őket, mivel olasz eredetűek. A kapu teteje mentén az arab felirat egy dicsekvő vers, amely a kapunak a hangján szól hozzánk, dicsérve saját szépségét, és ezen keresztül Moulay Abdallah hatalmát.

A Grande Mosquée-vel szemben található, 1358-ban befejezett egyházi iskola a Merinidák kifinomult belsőépítészetének jellegzetes példája. Bár nem olyan pazar, mint azonos nevű fez-i társa, a klasszikus zellige csempe, a finom stukkó és a faragott cédrusfából készült mennyezet megcsodálható benne. Felfedezheti a diákszobákat, a tetőt, ahonnan szép kilátás nyílik a Grande Mosquée minaretjére és még az iskola hammamját is. A nyolc és tíz év közötti diákok egykor ketten laktak egy szobában a földszinten, míg az idősebb diákok és a tanárok az emeleten éltek.

A tér a medina társadalmi központja, ahova a családok kijönnek sétálni, kávézókban ücsörögni, focizni vagy éppen a zenészeket hallgatni. Érdemes itt sétálni egyet és csendes megfigyelőként beleolvadni Meknes hétköznapjainak lüktetésébe.

A XVIII. századi mauzóleum az ország leghíresebb szultánjainak nyughelyeként ismert. A mauzóleumot leginkább spirituális és békés helyként jellemzik és úgy tartják, hogy áldást hoz az ide látogatóknak. Moulay Ismaïl Ibn Sharif, akit a "harcos király" néven ismertek, uralkodása alatt építtette Meknést, és tette Marokkó fővárosává. Az épületet még az ő életében építették. A király kifejezetten ezt a helyszínt választotta, mivel korábban ez volt Meknes bírósági épülete; azt akarta, hogy a saját népe ítélkezzen a saját bíróságán.