A dal bhat, a nepáli étrend egyik fontos alapanyagának, a rizsnek (bhat) és a lencselevesnek (dal) a kombinációja. Különböző köretekkel tálalják. A felhasznált lencse fajtájától függően a dal sárga vagy fekete színű lehet, míg a rizs helyettesítésére gyakran árpát, kukoricát és hajdinát használnak. A leggyakoribb köretek közé tartozik a tarkari nevű zöldségcurry, a fűszeres chutney-k, a papadamu nevű ropogós lapos kenyér, a dél-ázsiai achaar nevű savanyúság, a sült zöldségek, valamint a paradicsom-, uborka- és hagymaszeletek. 

A gundruk népszerű nepáli étel, amelyet több leveles zöldség, például rayo sag, mustárlevél, reteklevél és karfiol erjesztésével és szárításával készítenek. A végén egy barnás színű, savanyú levest nyernek. Sokoldalúan felhasználható, amelyet előételként körettel vagy levesnek elkészítve tálalnak. Mivel nagyszerű ásványi anyagforrás, a gundruk különösen fontos az ország vidéki területein, ahol az emberek főként kukoricával és gumókkal táplálkoznak.

A baji puffasztott rizsből álló nepáli specialitás. Általában snackként fogyasztják, curryvel, hússal, joghurttal vagy teával párosítva. A baji különösen a mezőgazdasági munkások körében népszerű, ugyanakkor a hagyományos esküvői szertartások elmaradhatatlan kísérője is. A bajinak két fő fajtája van: a piros és a fehér, a piros jellemzően ropogósabb, mint fehér társa.

A yomari rizslisztből készült, melasszal töltött ízletes nepáli gombóc. Háromszög (vagy könnycsepp) alakúra készítik, párolják és forrón tálalják. A desszert különösen népszerű Poush hónapban. Az étel neve a ya, azaz szeretni, és a mari, vagyis a finomság szavakból származik.

A panipuri utcai snack, amely rendkívül népszerű Indiában, Bangladesben, Pakisztánban és Nepálban. Kis méretű, üreges puriból áll, amelyet ropogósra sütnek, majd megtöltik tamarind chutney, chaat masala, burgonya, hagyma, csípős chili és csicseriborsó keverékével. Észak-Indiában a panipurit golgappa néven ismerik, a gol a ropogós héjra, a gappa pedig az evés folyamatára utal, mivel ezeket a kis falatkákat általában egyenként fogyasztják. Úgy tartják, hogy a panipuri Uttar Pradeshből származik.

A kwati hagyományos nepáli pörkölt, amely különböző hüvelyesekből, fehérborsóból, csicseriborsóból, szójababból, mungóbabból, vesebabból és fekete szemű borsóból áll. A pörköltet kurkumával, gyömbérrel, sóval és ajwain maggal ízesítik. Általában valamiféle lapos kenyérrel tálalják.

A Sekuwa nepáli specialitás, amely grillezett és nyársra tűzött bárány-, csirke-, sertés- vagy kecskehúsból áll. Grillezés előtt a húst friss fűszerekkel ízesítik. Ez az egyik legnépszerűbb utcai étel. Az ételt általában bajival (puffasztott rizs) és acharral (paradicsomos savanyúság) tálalják.

A sukuti szárított húsból, jellemzően bárányhúsból áll, amelyet vékony szeletekre vágnak, és köményben, kurkumában, fekete borsban, korianderben, chiliben, valamint gyömbér-, fokhagyma- és hagymapasztában pácolnak. Fogyasztható magában is, de meg is lehet sütni, majd előételként vagy snackként tálalni. Sokan szeretik acharral, curryvel vagy tésztával kombinálni.

A momo gombócokat hagyományosan csak darált hússal töltötték, de manapság zöldségeket, tejtermékeket vagy ezek kombinációját is alkalmazzák. Tibetből kereskedők hozták a Katmandu-völgybe, ma már Nepálban, is a sajátjuknak tekintik. A tibeti diaszpórának köszönhetően a momók ma már Indiában is rendkívül népszerűek. A momo gombócokat jellemzően párolják, de lehetnek sültek is. Általában erszény, vagy félhold alakúra formázzák. A legismertebb változatok közé tartozik a vízibivalyhúsból készült buff momos, a marha- vagy jakhúsból készült sha momos és a bárány- vagy birkahúsból készült khasi momos. Általában fűszeres, csípős mártással tálalják.