Szicília szó szerint a kultúrák és civilizációk olvasztótégelye. A sziget az ókori világ találkozóhelye volt, ahol Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet minden tájáról érkeztek telepesek, utazók és hódítók. Az elmúlt sok ezer év alatt a szigetet meghódították és kormányozták az ókori görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, normannok, franciák, britek és spanyolok, és minden uralkodó kitörölhetetlen nyomot hagyott Szicílián - építészetileg, gasztronómiailag, vagy más módon. A fővárosban, Palermóban felmászhatunk a főszékesegyház tetejére - amely a normann, mór, gótikus, barokk és neoklasszikus stílusok összeolvadása -, Taorminában pedig az ókori görög-római színház legmagasabb pontjáról felejthetetlen kilátás nyílik a tengerre és az Etnára. Agrigento templomainak völgyében – mely az UNESCO Világörökség része - és a sziget nyugati partvidékének más pontjain pedig a legszebb görög templomokat fedezhetjük fel. Külön érdekesség, hogy valójában több fennmaradt görög templom van Szicíliában, mint Görögországban.

Szardínia nem vetekedhet Szicíliával a kulturális látnivalók tekintetében, de így is akadnak olyan nevezetességek, melyeket mindenképpen bakancslistánkra érdemes tűzni. Olbia kikötővárosa a középkortól fontos szerepet tölt be a sziget életében, napjainkban egy XI. századi bazilikát lehet megtekinteni, valamint egy archeológiai múzeumot és régészeti leleteket a föníciaiak és karthágóiak idejéből. A cagliari dóm egy szép román stílusú templom, amely az 1200-as évekből származik. Szardínián található Nuraghe Palmavera régészeti lelőhelye is, melyek a bronz- és vaskorban épült megalitikus építmények, hatalmas kőlapokból épített sírkamrák. Ennek alapján jött létre a sziget egyedi bronzkori kultúrája, a jellegzetes kerek alaprajzú épületeiről elnevezett nuraghe-kultúra, amelynek kezdete az i. e. 1800 körüli időkre datálható.

Szicília a világ egyik legjobb gasztronómiai célpontja. A Földközi-tenger szívében fekvő vulkanikus szigeten az állandó napsütésben és a termékeny vulkanikus talajon az olajbogyó, füge, szilva, pisztácia, narancs is megterem. Szicíliában a gasztronómiában is tetten érhető a kulturális behatások sokszínűsége. Sok szicíliai étel, például a halas kuszkusz és a töltött kardhalas tekercs, arab vagy észak-afrikai eredetű. A szicíliai utcai étel, az arancini a rizst és a sáfrányt ötvözi, két olyan összetevőt, melyet az arabok vezettek be. A mazsola és a fenyőmag, amelyek a klasszikus pasta con le sarde alkotóelemei, ismertek voltak Szicíliában, de az összetevők kombinációja kifejezetten arab behatás miatt született meg.

Szardínia Szicíliához hasonlóan a Földközi-tenger egyik szigete, így kellemes éghajlatot élvez, amelynek az olyan növények, mint a padlizsán és az articsóka nem tudnak ellenállni. A tenger tálcán kínálja az olyan különlegességeket, mint a tintahal, a polip, a kagyló, a garnélarák, a homár és a tonhal. Szicíliához hasonlóan Szardíniára is nagy hatással voltak az aktuálisan uralkodó népcsoportok, mint a főníciaiak, karthágóiak, rómaiak, arabok és spanyolok, mindez pedig konyhájukra is nagy hatással volt. Szardínia népszerű ételei közé tartozik a porcedu - nyárson sült malac -, a fregula - egy észak-afrikai hatású, kuszkusz szerű búzadara tészta -, és Sassari városában a lumache, mely pecorino, petrezselyem, fokhagyma, kenyérmorzsa és fehérbor keverékével töltött csiga különlegesség.

Szicília egy vulkanikus sziget, strandjai ezért többnyire kavicsosak vagy teljesen sziklásak. Akad azonban néhány kivétel, mint például Mondello – Palermo városának szomszédságában – és San Vito lo Capo a sziget északnyugati csücskében, melyek homokosak. Szicília régiójához tartoznak a Lipari-szigetek, melyhez hét kisebb sziget tartozik. Ezek közül a legnépszerűbb Lipari, valamint Panarea, mely luxus körülményeket biztosít az utazók számára. Vulcano szigete pedig híres iszapfürdőiről és fekete homokos strandjairól.

Szardíniai strandjai felveszik a versenyt Spanyolország, Portugália vagy Görögország tengerpartjaival. A sziget déli és északi részén egyaránt elképesztően puha homokú strandokat és vibrálóan zöldeskék színű vizet találunk. A Costa Smeralda, azaz a Smaragdpart Szardínia egyik legikonikusabb partvidéke, a sztárok kedvelt nyaralóhelye.

A szicíliai talaj és a napfény istenáldotta körülményeket biztosít a borkészítéshez. A sziget számos szőlőültetvénye és borbirtoka testes vörös- és fehérborokat termel, köztük az illatos Etna Rosso-t – mely kiváló kardhal, lazac, tonhal, vagy akár csak paradicsomszószos tészta mellé-; az édes, karamellás Marsala-t és a földes Nero d'Avola-t – a Noto környéki terület specialitását és a leghíresebb szicíliai bort.

Szardíniát ugyanolyan forró mediterrán napsütés éri, mint Szicíliát, de borászati kultúrája teljesen sajátos. Leghíresebb bora a Cannonau, amelyet az egész szigeten termesztenek. Grenache szőlőfajtából készül, a bor jellemzően száraz és tanninban gazdag. Ezekről a tanninokról úgy gondolják, hogy erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek segítenek megelőzni a betegségeket és az öregedést.