Tibet és a fekete hit

Tibet földje több mint 21 000 éve lakott terület. Ősi történelme gazdagabb, mint gondolnánk. Régészeti bizonyítékok igazolják, hogy az ember több mint 21 000 éve megtelepedett a Tibeti-fennsíkon, alkalmazkodva a fennsík zord időjárásához. A halászó-vadászó népek körülbelül 3000 évvel ezelőtt hozták létre az első szervezett társadalmukat, a Zhang Zhung kultúrát. A Zhang Zhung Tibet nyugati területeire terjesztette ki az uralmát. Fejlett fémiparral, mezőgazdasággal és textilművességgel rendelkeztek és egy lenyűgöző hitrendszert, a bön vallást gyakorolták. A Zhang Zhung kultúra régészeti kutatása csak az elmúlt évtizedben kezdődhetett meg, így remélhető, hogy a közeljövőben Tibet őslakóiról számos új ismeret válik majd közkincsé. A Zhang Zhung állam a hetedik században olvadt bele a Tibeti Birodalomba, amely Ázsia egyik legerősebb birodalmává nőtte ki magát. Uralma kiterjedt Kína, Nepál, India és Közép-Ázsia egyes részeire is. A birodalmat Szrong-bcan-szgam-po alapította, akit a mai napig Tibet egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Uralkodása alatt egyesítette a harcoló törzseket és jelentősen kiterjesztette a fennhatóságát. Bevezette a buddhizmust, amely a tibeti kultúra és identitás egyik fő elemévé vált. A Tibeti Birodalom határain belül egybeolvadt az ősi tibeti kultúra, a buddhizmus és a meghódított területek vallásos hiedelemvilága, előrevetítve a sajátos tibeti identitás kialakulását.

Ma Tibetet leginkább a buddhizmussal hozzák összefüggésbe, joggal, hiszen az ország jelentős zarándoklatok helyszíne, és tele van buddhista szentélyekkel és műemlékekkel. Ám jóval a buddhizmus Tibetbe érkezése előtt a terület egy másik lenyűgöző, ősi vallás, a bön vagy ahogy nevezni szokták, a fekete hit központja volt. Amikor a buddhizmus a VII. században eljutott Tibetbe, a bön vallás is hatalmas változásokon ment keresztül. Egy ideig a két hitvilág békésen létezett egymás mellett, de idővel a buddhizmus vált uralkodóvá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bön ma már nem létezik, sőt! Tibeten belül még mindig vannak olyanok, akik a buddhizmus mellett vagy helyett a bönt is gyakorolják és életben tartják egyedi gyakorlatait és hiedelmeit. A bön kitörölhetetlen nyomot hagyott egész Tibet kultúráján és identitásán. Szimbólumai és gyakorlatai megtalálhatók a tibeti művészetben, zenében és irodalomban, tanításai jelen vannak a tibeti filozófiában és spiritualitásban is. 

1240-ben a mongol hódiók Tibetet vették célba, és gyorsan elfoglalták a fővárost, Lhászát. Meglepő módon a mongol invázió, más területekkel ellentétben, Tibetben nem okozott komoly gazdasági és társadalmi katasztrófát. Az ország területén akkoriban több kis királyság osztozott, valódi központi hatalom nélkül. A mongolok a politikai szervezettség új szintjét hozták el Tibetbe. Az új szabályok mentén újjászerveződött az állam, ami a korábbinál sokkal hatékonyabban működött. Az invázió idején Tibet spirituális vezetője Sakya Pandita, a tibeti buddhizmus Sakya iskolájának egyik fő lámája volt. Bölcs és elismert vezető volt, aki képes volt olyan békeszerződést kötni a mongolokkal, amely Tibet számára meglepő mértékű autonómiát biztosított. A megállapodás az 1244-es mongol-tibeti szerződés néven vált ismertté. A paktum megerősítette a láma és a tibeti kormány uralmát, a tibetieket mentesítette az adózás illetve a katonai szolgálat alól. Dzsingisz kán engedélyezte a buddhizmus szabad gyakorlását is, így a tibeti kultúra és művészet a mongol uralom alatt is virágzott. A stabilitásnak köszönhetően számos ma is fontos buddhista kolostor épült ekkoriban.

1642-ben az ötödik dalai láma, Ngawang Lobsang Gyatso, a tibeti politikai instabilitás és konfliktusok jelentős időszakát követően került hatalomra. Gyatso a buddhizmus gelub iskolájának vezetője volt, és miután sikerült egyesítenie a régiót, buddhista elveken alapuló kormányt hozott létre. Az új kormányzatot vallási tisztviselőkből álló klientúra vezette, amelynek csúcsán a Dalai Láma állt, mint Tibet szellemi vezetője és politikai államfője. A kormány volt felelős mindenért, az igazságszolgáltatástól kezdve az adóbeszedésen át a közszolgáltatások biztosításáig. A tibeti társadalom ezzel egységesebbé vált, a Dalai Lámához való hűség pedig szilárd keretet biztosított. A teokratikus kormányzati forma 1642-től egészen 1950-ig tartott, amikor a kínai kormány átvette az irányítást a régió felett. Tibet teokratikus kormányát feloszlatták, a Dalai Láma Indiába menekült, és száműzetésben alakított kormányt. A modern Tibet életére erősen rányomja a bélyegét a politika, bizonyos körökben már a nevének puszta említése is zavart okoz. A tibeti zászló pedig, amely a tibeti nemzeti identitás és szuverenitás szimbóluma, ma tiltott Kínában. Már a birtoklását is súlyos pénzbírsággal büntetik. Ez azonban sok tibetit nem akadályoz meg abban, hogy személyes biztonságuk veszélyeztetése mellett is fellobogózza a házát a tiltott jelképpel.