Baltikumi hármas fogat

A második világháború utáni szovjet megszállás miatt bizony még ma is hajlamosak vagyunk a három országról egy kalap alatt beszélni, amit egyébként egyikőjük sem szívlel igazán. Történelmükben ugyan sok a közös pont, fejlődésük, kulturális- és identitástudatuk merőben más jellegzetességeket hordoz magán. Egy valami azonban valóban közös bennük: a szovjet időkre sehol nem emlékeznek szívesen. Sőt, kimondottan rosszul esik nekik, ha poszt-szovjet köztársaságként beszél valaki róluk. Ha nem akarjuk eljátszani a jóindulatukat, jobb is ezt az összevont definíciót elfelejteni. A három ország nagy árat fizetett a megszállásért, ezért mind a mai napig kissé tartózkodóak, ha erről a témáról érdeklődik a turista. Az utóbbi évtizedek lendületes fejlődésének árnyékában pedig nem is időszerű mindezt hosszan taglalni, hiszen körbenézve úgy tűnhet, a békés fejlődésnek soha nem volt errefelé politikai gátja. Mindezek tükrében talán nem meglepő, hogy az itt élő emberek nagyon büszkék a múltjukra, a hagyományaikra, és értetlenül néznek a turistára, ha egyszerűen „szlávnak” nevezi őket. Jóllehet a Baltikum sokak számára szerves egész, valójában három, számos ponton egymástól jól elkülöníthető kultúrkörről van szó. A legszembeötlőbb különbség a nyelvi sokféleségben mutatkozik.

Az észt egy magánhangzókban gazdag, finnugor nyelv, amely teljességgel érthetetlen a környező népek számára. Bár nyelvrokonként tartják számon, a magyar ember sem nagyon talál benne kapaszkodót. A lettek és a litvánok az ősi balti törzsek utódainak vallják magukat, és indoeurópai eredetű nyelvet beszélnek; a litvánok olykor a szanszkrit mai, élő utódának is nevezik nyelvüket. Az észtek híresen visszafogottak és szűkszavúak; a lettekről azt mondják, könnyen barátkoznak; míg a litvánokról „romantikus délieként” hallani – latinos mentalitással, mediterrán hangulatot idéznek. A Baltikumot jól ismerő, kissé szubjektív utazók szerint a legszebb nők Észtországban élnek, míg a legvonzóbb férfiakat Litvániában találni. Többek között ennek is érdemes utánanézni…

Tallin, amely mint Hanza város bővelkedik látnivalókban. Belvárosa az egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori városmag a világon. A narancssárga tetejű tornyokról és a pasztellszínű házakról nagyszerű kilátás nyílik a tengerre. Riga óvárosa elbűvölő; fő erőssége azonban a benne zajló, mindig pezsgő éjszakai élet. A 800 éves városról Hemingway azt mondta: az „Észak Párizsa”. Vilnius, az egyetlen szárazföldi főváros a Baltikumban: régi városközpontjának okkerszínű házai, kovácsoltvas cégérei és barokk épületei éppúgy elvarázsolják az utazót, mint északabbra élő társai.

A vidék hangulata mindhárom országban rengeteg hagyományt megőrzött. A szovjet időkben ellenőrzött területek megőrízhették érintetlenségüket, így ritka, védett állatok élőhelyei maradtak fenn. Észtországban barnamedvék és hiúzok élnek, Lettországban fehér gólyák, Litvániában pedig fekete gólyák is felbukkannak. Az utazás mindhárom balti államban lehet lassúbb: a vasúti közlekedés gyakran pontatlan, az autópályák állapota eltérő. Az autóbérlés jó alternatíva, de számolni kell azzal, hogy a kreszt nem mindenki tartja be.

A Baltikum legszebb a késő tavaszi-kora nyári időszakban, amikor a híres „fehér éjszakák” ünnepségei zajlanak. A Szent János fesztivál (június 23.) különösen izgalmas, ilyenkor falvak és városok egyaránt ünnepelnek. A nyár a strandvágyóké: Egyre több Balti-tenger part menti strand kapja meg a „kék zászló” minősítést, fehér homokos partjaikkal és friss levegőjükkel vonzzák a nyaralókat. Pärnu és Palanga egész nyáron pezseg.