A pekingi sült kacsa, vagy pekingi kacsa a pekingi konyha nemzetközileg ismert klasszikusa, és az az étel, amelyet mindenképpen meg kell kóstolni, ha Pekingbe látogatunk. Leginkább a vékony, ropogós bőréért becsülik, az étel eredeti változataiban főleg a bőrt és kevés húst szolgálnak fel. Bár a szószok és a köretek éttermenként változnak (a leggyakoribb a mogyoróhagyma és az uborka), a pekingi kacsasültet nehéz elrontani és ha ezt valamelyik híres pekingi kacsaétteremben tesszük, rövid bemutatót is kapunk majd arról, hogyan kell a pekingi kacsát a pálcika segítségével helyesen elfogyasztani.

A Jing jiang rousi hihetetlenül népszerű a helyi pekingiek körében, és a város sok más népszerű ételétől eltérően a fővárosból származik. Népszerűsége talán egyszerűségéből fakad: édes babmártásban főzött, szeletelt sertéshús, amelyet szójabab-csomagolással tálalnak. A Jing jiang rousi minden autentikus pekingi étkezési élmény elengedhetetlen része.

Bár számos ismertebb "gombócétterem" és lánc létezik, a legfinomabb gombócok (és a legérdekesebb élmények) a kisebb, kevésbé feltűnő családi kifőzdékben lelhetőek fel, ahol a gombócok jelentik az egyetlen fogást az étlapon. Ezekben az éttermekben gyakran a szemünk előtt készül el a következő adag így evés közben megleshetjük a szakácsok titkait is. A jiaozi szójaszósszal, ecettel és chilivel az észak-kínai konyha alapdarabja.

A zhajiang mian szintén nagyon népszerű, és néha egyszerűen csak "pekingi tésztaként" emlegetik. Három fő összetevője van: széles, kézzel húzott tészta, zöldségdarabok és sertéshús. A zöldségek szezonálisan változnak, de soha nem kevesebb, mint hétféle van belőlük. Ideális ebédidőben fogyasztott snack rohanós időkben, mivel általában másodpercekkel a rendelés után már kész is van. Ráadásul nagyon olcsó.

Az északi Hebei tartományban található Baoding városából származó szamárburgert a pekingi konyha magáévá tette. Az ételt kínáló éttermekben általában többféle szamárételt is felszolgálnak, ám ezek közül a szamárburger az, amit mindenképpen ki kell próbálni. A felaprított szamárhúst csípős, ropogós zsemlében tálalják, savanyított uborka. A zamatos hús, a ropogós zsemle és az édes uborka kontrasztja hihetetlenül ízletes, és valószínűleg nem tudunk majd megállni egynél.

Az étel nevének a szó szerinti fordítása a "száraz wok burgonya ékek" elég pontos képet ad arról, hogy mire is számíthatunk. A burgonyaszeleteket, a ropogós sertéshúst és a chilit egy nyílt lángon álló vasedényben párolják. A hús és a burgonya finoman összeérik, az alattuk megbúvó szeletelt hagyma pedig lassan karamellizálódik az olajban. Az ételt leginkább a hidegebb hónapokban érdemes fogyasztani, de a helyiek körében egész évben népszerű.

A mongol hotpot története több mint 1000 évre nyúlik vissza, és legalább annyira szól a főzés élvezetéről, mint az ételek ízéről. A hagyományos hotpot ételek során egy nagy fazék forró leves körül ülünk, amelyben megfőzzük a saját ételünket. Bár a mongol hotpot általában nagy mennyiségű bárányhúst tartalmaz, bármilyen hús, zöldség és kenyér is az asztalra kerülhetnek. Ezeket vékonyra vágva kínálják, hogy gyorsan és egyenletesen főjenek. A hotpot ezen észak-kínai verziója kevésbé fűszeres levest használ, mint déli társai, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a főtt összetevőkre, mint arra, hogy miben főzik őket.

Az étel egy másik nagyszerű kulináris csemege a burgonya szerelmeseinek. A vékonyan felaprított burgonyát zöldpaprikával és fűszerekkel kevergetve sütik, és hidegen vagy melegen tálalják. Ne tévesszen meg senkit a burgonya egyszerű külseje, mivel a burgonyát édes öntettel locsolják meg, ami az étel egyedülálló ízét adja.

A Tuckahoe pie hagyományos, papírvékony, telihold alakú snack, amely Pekingben igencsak népszerű. Az alapja egyfajta palacsinta, amelyet cukorba, mézbe és különféle diófélékbe csomagolnak. A hagyomány szerint a tuckahoe pie a déli Song-dinasztia (1127-1279) idejéből származik.

A szamárszendviccsel ellentétben ez az étel valójában nem tartalmaz semmiféle húst, nemhogy szamarat. A "guruló szamár" elnevezés egyfajta hagyományos pekingi snacket takar, amelynek puha bőre ragadós rizslisztből és vörösbab töltelékből készül, Dél-Kínában "guruló ló" néven is ismert.

A tanghulu, a "kínai karamellás alma" régi pekingi desszert, ami nyársra tűzött, folyékony cukorba mártott, majd szárított gyümölcsökből áll. Körülbelül 20 cm hosszúak, és sokféle cukorral bevont gyümölcsöt tartalmaznak, rákalmát kivit, cseresznyét, paradicsomot, ananászt, szőlőt, epret stb. Meg kell kóstolni! Pekingben az utcai árusoknál is sok helyen megvásárolható.

Az aiwowo egy hosszú múltra visszatekintő hagyományos desszert. Régen királyi ételként szolgálták fel. Bőre ragadós rizslisztből készül, a különböző töltelékek pedig minden igényt kielégítenek. Lehet benne dió, szezámmag, dinnyemag, jamgyökérpaszta és más természetes összetevők.

A borsólisztes sütemény hagyományos pekingi snack. Fehér borsóból készül. Régebben császári snack volt, és Cixi császár egyik kedvence volt. Sárga színű, finom és sima állagú, a szájban finoman olvad. A helyiek általában tavasszal fogyasztják.

Az étel a története 1876-ig nyúlik vissza. A helyiek általában reggelire fogyasztják a dalian huoshao-t. Ezek a darált sertéshússal és zöldségekkel töltött, mélyhűtött búzatésztából készült tekercsek a sült gombócokhoz hasonló ízűek, de szaftosabbak.

A zhizi egy rudakból készült vaslap, amelyről a grillezés során kiolvadó felesleges zsírok a résein keresztül lecsöpögnek. Főleg hal, marha- és birkahús sütésére használják. A grillezéshez használt tűzifák aromás fák, például fenyő, jujube, körte és más gyümölcsfák, amelyekből az aromák átjárják rajta sütött a húsokat fenséges ízt adva nekik.