Portugália, avagy a luzitán melankólia

Európának ez a délnyugati darabja egy izgalmas és érdekes ország, ahol a fővároson kívül is számtalan pazar helyet nézhetünk meg vagy kaphatunk lencsevégre.
 

A Cabo da Roca (Szikla-fok) az európai szárazföld legnyugatibb pontja Lisszabontól mindössze 40 kilométernyire fekszik. A hely, ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik. A csipkés partvonal itt Amerikával néz farkasszemet. A mélyebb víz az akvamarin egyre sötétebb árnyalataiban játszik, a napsütötte sziklák árnyéka újabb színeket, a felhőárnyékok újabb formákat hoznak létre melyet a fehér hullámtarajok koronáznak meg. A természet hangjai fokozzák a drámai hatást. A látvány önmagáért beszél.

Portugáliában járva kihagyhatatlan célpont Batalha városa, amely a Világörökség részét képező Győzelmes Szűz Mária kolostoráról és templomáról híres. Az úgynevezett Befejezetlen kápolna egyedülálló módon, mind a mai napig nyitott maradt, a meg nem épített kupola valójában nem hiányossága, hanem ma már különlegessége a templomnak. A „Portugália csipkekendője” néven illetett körtemplom gyakran koncertek, előadások színhelyéül szolgál utánozhatatlan hangulatának köszönhetően.

Portugália második legnagyobb városában, Portóban minden a bor körül forog. Érdekes, hogy a portóit portóinak hívjuk, pedig magához a városhoz valójában csak lazán kapcsolódik. A híres csemegebor alapanyaga ugyanis nem a névadó város környékén terem, hanem a Douro vonalán 50-100 kilométerrel feljebb, s a leszüretelt szőlőt innen szállítják a feldolgozókba, ahol gondos kezelésnek vetik alá azt. Nem hiába tartja a portugál mondás: Braga imádkozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik, hiszen a portóiak szorgalmas, dolgos emberek. Emellett a történelem folyamán számos alkalommal bizonyították önfeláldozásukat és hazaszeretetüket – innen ered gúnynevük, a pacalzabálók. A történet szerint, amikor Tengerész Henrik hadjáratot szervezett az afrikai Ceuta városa ellen az 1400-as évek elején, a portóiak a hajóhad ellátására átadták az összes színhúst, maguknak pedig csak a belsőségeket tartották meg. A szükségből így lett erény, és megszületett a híres pacal portói módra.

A várossal való ismerkedést célszerű a Douro folyón kezdeni melynek Vila Nova de Gaia partszakaszán sorakoznak a híres borospincék. A dimbes-dombos, kanyargós utcájú, középkori hangulatot árasztó szemközti Ribeira negyedben pedig állandóan zajlik a mediterrán élet. Sétánk végén jól fog esni a borospincék egyikében a portói bor, amely a legenda szerint felvidítja azt, ki búskomor, és bátorságot önt abba, aki félénk. A portóit a britek találták föl. Amikor 1678-ban az angolok háborúzni kezdtek a franciákkal, azok beszüntették a bordeaux-i exportálását, az angoloknak pedig hamar utánpótlásról kellett gondoskodniuk. A portugálokhoz fordultak segítségért, akiknek volt ugyan boruk, bár a bordeaux-i színvonalát meg se közelítette. A nagyobb gond azonban az volt, hogy a hajóutakra vitt bor megromlott, így egy hirtelen ötlettől vezérelve brandyvel emelték a bor alkoholtartalmát, így kerülve el a nemkívánatos beecetesedést.

A Costa Verde lankás vidékének ékköve Braga, az ország egyik legszebb városa hangulatos sikátorokkal, sok évszázados falakkal, kellemes kávézókkal és éttermekkel. Visszafogottabb hangulat jellemzi, mint Portót vagy Lisszabont, ez talán a szakrális kötődésének is köszönhető. Az ország vallási életében betöltött kulcsszerepe (püspöki székhely) miatt nem meglepő, hogy a város legfőbb látnivalóit a templomok adják. Számos impozáns barokk műemlék, 18. századi házak, gyönyörű parkok és kertek között sétálhat az utazó a városnézés során. A városközponttól 5 km-re keletre, egy dombtetőn áll a Bom Jesus- szentély, Portugália sokak szerint legszebb zarándokhelye, melyet csodás kertek vesznek körbe, ahol a fákkal szegélyezett út mentén szökőkutak, szobrok sorakoznak, s ahova gyalog vagy siklóval is feljuthatunk.

Óbidos egész városát műemlékké nyilvánították. Portugál beceneve, a Nászajándék város, annak emlékét őrzi, amikor Dinis király Óbidos-t adta ajándékba Izabella királynénak esküvőjük alkalmából. Igazi romantikáját nem is ez az esemény, sokkal inkább festői, macskaköves utcácskái, színes házai, a gótikus ajtók és ablakok adják, no meg a 12. században épült vár, melynek falai körülölelik az egész települést.

Nazaré-nak nincsenek világraszóló műemlékei, sem híres látnivalói, de helyettük van egy utánozhatatlan atmoszférája, melyet az élénken élő hagyományok és a folytonos pezsgés eklektikus találkozása határoz meg.

Kapcsolódó inspirációk