Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én született Funchalban; pályafutását az Andorinha de Santo António labdarúgóklub ifjúsági ligás csapataiban kezdte, első felnőtt csapata a Sporting volt. Az ifjú futballista 2003-ban, mindössze tizennyolc évesen szerződést kötött a Manchester Uniteddel, később a Real Madrid és a Juventus sztárja volt, majd 2021. augusztusában ismét visszatért a Unitedhoz. Ő a portugál labdarúgó-válogatott csapatkapitánya és 2012. áprilisában a világ legértékesebb labdarúgójának tartották. A kivételes sportoló megannyi gyerek és felnőtt példaképe. Madeirán járva számos különleges látnivaló kapcsolódik személyéhez, melyeik igazi csemegék a rajongók számára. Sétáljunk végig Funchal városának utcáin, és felfedezzük fel Ronaldo madeirai gyökereit. Az Avenida Sá Carneiro sugárúton található CR7 múzeum a rajongók kihagyhatatlan látnivalója, ahol Cristiano Ronaldo eddigi trófeái és viaszszobrai, relikviái láthatók. A múzeum előtt áll Ronaldo hatalmas szobra, mellyel szintén a világklasszis focilegenda előtt tisztelegnek. A múzeumtól kőhajításnyira található Pestana CR7 Funchal szálloda a híres portugál Pestana szállodalánc és Ronaldo együttműködéseként jött létre és igazán különleges hely. A szálloda óceánparti fekvése, különleges épülete, egyedi tervezésű szobái felejthetetlen pihenést nyújtanak – nem csak rajongóknak!

A madeirai lyukhímzés Európa egyik legkiválóbb luxusterméke, amelyet teljes egészében kézzel készítenek. A Bordado Madeira - portugálul a Madeira hímzés neve – egy olyan hagyományos hímzés, melyet a madeirai parasztasszonyok készítenek. Különlegessége, hogy az anyagokba szúrt apró lyukakat hímzik körbe nagy aprólékossággal, mely szinte csipkeszerű alkotásokat eredményez. Az évszázadok során az aprólékos kézműves készségek és technikák generációról generációra öröklődtek. Az asszonyok büszkeségéről tesz tanúbizonyságot, amikor azt mondják, hogy kézművességük ma is ugyanolyan hiteles, mint 150 évvel ezelőtt volt. A madeirai hímzés több száz éves múltra tekint vissza. Az 1851-es londoni világkiállításon vált világszerte ismerté. Azóta a vidéki hímzőnők kéz a kézben dolgoznak a szigeten működő cégekkel, és autentikus madeirai hímzéseket készítenek. Ma a régióban mintegy 30 madeirai hímzést készítő vállalat működik, és körülbelül 4500 hímzőnő foglalkozik naponta a hímzés művészetével. Gyakran hetekig, ha nem hónapokig tart egy-egy darab elkészítése, mivel a kézművesek jellegzetes mintákat követnek, és sokféle bonyolult öltést használnak.

Az 1600-as és 1700-as években a bor gyakran megromlott, és erősíteni kellett egy kis pálinka hozzáadásával, hogy túlélje a tengeri utat. Abban az időben Madeira szigete létfontosságú ellátási pont volt az Amerikába és Kelet-Indiába tartó utakhoz, és a hajósok az Angliába és Amerikába tartó útjukon mindenképpen a fedélzetre vittek madeirai bort. A madeirai borral teli hordók ahogy áthaladtak a trópusokon, melegben és zárt térben érlelődtek tovább. A hajósok észrevették, hogy a bor íze ennek hatására mélyül és javul, és ezt a tengeri érlelést "Vinho da Roda"-nak nevezték el. Ebből jött létre a Madeirai likőrbor, mely desszertborként fogyasztanak. Hivatalosan nyolc féle szőlőből készülhet. A többnyire viszonylag világos árnyalatú sercial könnyű bor kiváló aperitif, az édes, testes malmsey tipikus desszertbor, a kissé füstös jellegű bualt főleg sajtokhoz ajánlják, a közepesen száraz verdelhót pedig elsősorban levesekhez.

A virágfesztivál, amelyet tavasszal, a virágzás leglátványosabb időszakában tartanak, már régóta Madeira egyik fő látványossága mind a turisták, mind a helyiek számára. Ez a varázslatos fesztivál, amelynek keretében Funchal utcáin felvonulnak a virágkocsik, a sziget virágfajainak sokaságával kápráztatja a szemet és telíti meg a levegőt pompás illatukkal, mesebeli hangulatot árasztva a város egész központjában. Minden évben a felnőttek és a gyermekek egy-egy csoportja bemutatja színes jelmezeit és a szigetvilágra jellemző virágokkal díszített öltözékben járnak táncot. A Largo do Colégio téren található az úgynevezett "Remény fal", ahol a gyerekek saját virágaikat helyezik el azzal a céllal, hogy egy nagy virágfalat építsenek, amely egy jobb és békésebb világ reményét szimbolizálja.