Bordeaux akkor nőtt a régi városfalak közül, amikor az 1720-as években megépült ez a fenséges tér a Garonne bal partján. XV. Lajos kedvenc építésze, Jacques Gabriel tervezte, és gyorsan a város szimbólumává vált. Az épületek boltívei alatt különleges mascaronok (faragott arcok) vigyázzák a hely békéjét.

A Garonne bal partja kétségkívül a világ egyik legpompásabb vízpartja. Része annak a XVIII. századi világörökségi épületegyüttesnek, ahol a neoklasszicista paloták fenséges homlokzatai egy 80 méter széles folyóparti sétányt szegélyeznek. 

A XV. században épült La Grosse Cloche a bordeaux-i városháza régi harangtornya. Az egyik fontos emlék, amely a város középkori részéből fennmaradt. A XIII. századi Porte Saint-Éloy, a régi bástyák egykori kapujának maradványaira épült. A toronyban lakó harang 1775-ből származik és 7750 tonnát nyom. 

A város régebbi épületeinek egyike a Porte Cailhau. A gótika és a reneszánsz közötti átmeneti időszak stílusjegyeit magán viselő épületet 1495-ben emelték VIII. Károly király a Velencei Liga felett aratott fornovói győzelmének emlékére. Egyik fülkéjében a király fehér szobra látható.
Belépőjegy váltás után fel is mehetünk a toronyba, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Garonne-ra.

Az Esplanade des Quinconces a maga tágas, 12 hektáros területével Európa egyik legnagyobb városi tere. 1820-ban hozták létre a Château Trompette helyén. A fő emlékművét, az 54 méter magas Monument aux Girondins-t 1894 és 1902 között állították fel a francia forradalom idején a rémuralom áldozatává vált girondiak tiszteletére. 

Mint Franciaországban sok helyen, a bordeaux-i katedrális is megszenvedte a forradalmat, amikor erősen megrongálták. De ez semmit sem von le gótikus pompájából, sem a helyszín történelmi jelentőségéből, ahol 1137-ben Aquitániai Eleonóra és a későbbi VII. Lajos 1137-ben összeházasodott. Az északi portál különösen érdekes, amelyet annak idején királyi bejáratnak építettek a XIII. században. 

Az 1780-ban épült a Grand Théâtre Victor Louis remekműve. Sötétedés után különösen magával ragadó látványt nyújt az épület. Itt működik a Bordeaux-i Nemzeti Opera társulata is.

Mára már körbenőtte a város, de amikor 1746-ban felavatták, a park Bordeaux szélén volt, egy korábban terméketlen területen. A XVIII. századi humanisták elképzeléseinek megfelelően a cél az volt, hogy a városlakók kellemes környezetben pihenhessenek. A Jardin Public angol stílusú, ragyogóan zöld pázsitszigetek, koros fák, szobrok, szökőkutak és kovácsoltvas hidak között sétálgathatunk. A régi narancsházban ma étterem működik. Ezt a kis városi paradicsomot minden oldalról XVIII. századi polgárházak szegélyezik, romantikus hátteret biztosítva az itt eltöltött időnek.

Az ultramodern kulturális központ a bort ünnepli, és egyike azoknak az ambiciózus és futurisztikus projekteknek, amelyhez kevés hasonlót találunk a világban. Egy high-tech múzeum, amely a bor történetét mutatja be, mintegy tíz órányi audiovizuális anyagot kínálva. A 3000 négyzetméteres épület önmagában is káprázatos, s a kiállítást bejárva a helyi borbárban kóstolhatunk is miközben az elbűvölő, Bordeaux-ra és a Garonne-ra nyíló kilátásban gyönyörködünk.

A múzeum az aquitániai régió sok évszázados történelmét mutatja be, igen aprólékosan. A kiállítás hatalmas, ám ha csak egy röpke látogatásra van időnk, néhány tárlatot feltétlenül érdemes felkeresnünk. Az egyik ilyen a gall kincseket bemutató gyűjtemény. Páratlan kincseket őriz a múzeum.

Az északi Grand Théâtre-től a Place de la Victoire-ig tartó, nyílegyenes Rue Sainte-Catherine Európa leghosszabb sétálóutcája. Az folytonos pezsgésben van, világmárkák és kisebb helyi üzletek sora kínálja itt a portékáját. Számos kávézó és bár is a látogatók rendelkezésére áll. Bordeaux egyik kedvelt látványossága.

A La Cité du Vinben hasznos információkat gyűjthetünk arról is, hogy hol folytassuk a Bordeaux-i boros kalandunkat, mert a választék valóban szédítő. A világ borfővárosában, a világ második legnagyobb bortermelő vidékén ugyanis nem könnyű a választás. Vezetett túrákhoz érdemes csatlakozni, amelyek Saint-Émilion, a Médoc, a Canon Fronsac, Sauternes és Graves környékén járják be a legjobb pincészeteket.