Tibet titkai

A fennsík, melyen Tibet is található, átlagosan 4900 méteres tengerszint feletti magasságával a Föld legmagasabban fekvő sík területe, emiatt az utóbbi évtizedekben a világ tetejeként emlegetik. De van más „beceneve” is: a harmadik pólus. A magas fekvés Tibet éghajlatát hideggé teszi, különösen télen, amikor legnagyobb részét hó és jég borítja, amely visszaverve a napsugarakat, csak fokozza a hűtő hatást. Ennek köszönhető, hogy a sarkvidékeket leszámítva, itt található bolygónk harmadik legnagyobb jégraktára. Magassága és a rendkívül zord éghajlata miatt, bolygónk harmadik pólusaként is hívják.

Ezek a hegyek biztosítják a Föld 47%-ának vízellátását. A környező hegyekből nyerik vizüket azok a hatalmas folyók – Jangce, a Sárga-folyó, a Mekong, a Gangesz és az Indus – melyek keresztülszelik Délkelet-Ázsiát. Ha a gleccserek visszahúzódása folytatódik és a hó mennyisége csökken a fennsík legmagasabb régióiban, akkor több milliárd ember vízellátása kerülhet veszélybe.

A hegyek komoly kihívást jelentenek, így különösen figyelemre méltó teljesítmény volt a Kínát Tibettel összekötő vasútvonal megépítése. A Qinghai Tibet vonal a Himalájában végződik, így nem meglepő, hogy ez a világ legmagasabb és ilyen magasságban a leghosszabb vasútvonala. A gazdasági problémáknak köszönhetően az építkezés nagyon lassan haladt, a vasút első 814 kilométeres szakasza majd’ 29 év alatt készült el. A második szakasz átadása ezután még majdnem három évtizedet váratott magára. Az 1142 kilométer hosszú Germutót Lhászával összekötő szakasz nagy része 4000 méter feletti magasságban, a Tibeti-fennsíkon halad, ahol majdnem az égig érnek, sokszor 7000 méter fölé emelkednek a hegycsúcsok. Ezen az embert próbáló vidéken kellett megmérettetnie magát egy tucatnyi honfitárunknak.1956 szeptemberében három magyar Csepel teherautó és tizenkét fős személyzete indult el egy nem hivatalos terepversenyen Tibetben. A cél: szerződés a Csepel és a Kínai Népköztársaság között. Meg is nyerték a versenyt, ám a szerződéskötés elmaradt. Az viszont nagyon valószínű, hogy ők voltak az első magyarok, akik találkozhattak az akkor mindössze 21 éves XIV. dalai lámával. Akkor még nem is sejthették 3 évvel később milyen fordulat következik be a buddhista vezető életében. A dalai láma 1959-ben, 24 évesen menekült el Tibetből, méghozzá drámai körülmények között. Tibet fővárosában, Lhászában a helyiek fellázadtak a kínai megszállás ellen, Tenzin Gyatso, vagyis a dalai láma az ostromlott fővárosból álruhában, önmagát katonának álcázva jutott ki. A Himalája életveszélyes hágóin keresztül jutott el Nepálba, majd Indiába, ahol jelenleg is él. A dalai láma egyébként Budapest díszpolgára. Róma, Párizs, Varsó, Prága és Velence hasonló díja után 2010-ben kapta meg Budapest legrangosabb kitüntetését. Az elismerő címet a kulturális és szellemi hagyományok megőrzéséért, az erkölcsi felelősségtudat egyetemességének hirdetéséért, a békéért és az erőszakmentes megoldásokért folytatott munkásságáért adományozták a tibeti nép szellemi vezetőjének. Tibeti kötődésünk nem új keletű. Nyugat-Tibet ugyan majdnem 6000 kilométerre van Budapesttől, de mégis köze van Magyarországhoz. Itt, egy Zangla nevű faluban élt Kőrösi Csoma Sándor, a magyar történelem legkevésbé szokványos hőse, aki úgy vált kutatók és világjárók példaképévé, hogy közben a közelébe sem került annak, amire egész életét feltette. A magyarok őshazáját kereste ugyanis, hogy tisztázza történelmünk egyik vitatott kérdését. Be akarta bizonyítani, hogy népünk nem finnugor gyökerekkel bír, hanem a hunokkal rokon, és a mai Nyugat-Kínában élő ujguroktól ered. Ehhez képest a tibeti nyelv és kultúra megismerésében alkotott nagyot, amivel a világ kultúrája lett gazdagabb, rövidtávon pedig az angol gyarmatbirodalom profitált belőle. Összeállította a világ első tibeti-angol szótárát, és a tibeti irodalom és vallási iratok tanulmányozásával lerakta egy új tudományág, a tibetisztika alapjait.