Egy város, mint műalkotás. Romantikus, hangulatos, napsütötte, s annyi-annyi szépséggel büszkélkedik, hogy felbecsülni is képtelenség.

Firenze az intrikák és inspirációk városa, tele különös titkokkal. Firenze városában, a reneszánsz szülőhelyén van egy egykori palota, amely ma a világ egyik legnépszerűbb múzeuma. Az Uffiziben olyan zsenik munkái láthatók, mint Michelangelo, Botticelli és Leonardo da Vinci. Kevés olyan európai város van, mely olyan sokat adott volna a nyugati kultúrának, mint Firenze, a reneszánsz bölcsője. Itt élt Boccaccio és Petrarca, a filozófus Machiavelli, Galileo Galilei, Giotto és Botticelli. A város legismertebb fia Dante Alighieri, az olasz nyelv atyja. Felsorolni is képtelenség, mi mindent érdemes megnézni Firenzében. A látnivalók zömét a középkori városfalak által határolt, kicsi területen belül találjuk. Ezt nem is bánjuk, hiszen a belvárosból kitiltották a járműveket, a helybélieken kívül senki másnak, egyetlen percre sem szabad kocsival megállni az utcán.

A műalkotások itt nem (csak) múzeumokban láthatók, hanem az utcán elszórva. A látogató sétálgat, s Michelangeloba vagy Donatelloba botlik. Még belegondolni is merész, hogy egykoron kik koptatták ezeket az utcákat! Nem véletlen, hogy épp itt, Firenzében döntötte le lábáról Stendhalt egy különleges, szédítő érzés. A francia író kultúrsokkról és szédülésről számolt be. Azóta Stendhal-szindrómának nevezik a fojtogató érzést, amit évente átlagosan egy tucat látogatón diagnosztizálnak. A Stendhal-kór után nemrégiben diagnosztizálták a Dávid-szindrómát is.

A helyiek abszolút tökéletesség és esztétikai élmény iránti nehezen feldolgozható szenvedélye roppant veszélyes. Az év minden napján lüktet itt az élet. Utcai zenészektől, festőktől, árusoktól és komédiásoktól hangos a Dóm tér. Firenzéről legtöbbünknek talán a festői toszkán táj, Brunelleschi lenyűgöző dómja, az Arno felett átívelő híd, a Ponte Vecchio a sok kis üzletével, a Medici család vagy talán egyszerűen csak a reneszánsz jut eszébe.

Mindezek valóban jelentősen meghatározzák a város arculatát, de szánjunk időt arra is, hogy további érdekességeket fedezzünk fel a város történetéből és jelenéből. Firenzében olyan különleges látnivalók is találhatóak, amelyeket kevésbé ismernek az idelátogatók, de legalább olyan nevezetesek. Nézzen be eldugott kapualjakba, csodáljon meg díszes balkonokat, pihentesse szemét műalkotások apró részletein! Próbáljon ki firenzei specialitásokat, kényeztesse érzékeit!

Számtalan gasztronómiai szokást ma franciaként ismerünk, melyeket azonban Medici Katalin vitt a francia udvarba. Egyik ilyen a fagylalt, ami az 1400-as években Firenzébe találtak ki. Bernardo Buontalenti mester alkotta Cosimo de’ Medici utasítására az Udvar vendégeinek. A hideg krém tejből, tojás sárgájából, mézből készült és ízesítésére Buontalenti egy kis bort, bergamottot, citromot és narancsot használt. A krém mindenkinek nagyon ízlett - jegyezte fel a krónika. Az úttörő mellesleg csak mintegy hobbiból teljesítette gazdája kérését, tekintettel arra, hogy eredetileg építész, hadmérnök, színházi divattervező, festő és szobrász volt. Ő készítette például a firenzei Boboli-kert barlangjainak manierista stílusú figuráit. De hát egy reneszánsz ember szellemébe még a fagyi is belefért… S ha Önnek is belefér.................

A toszkán szivar 1818-ban született Firenzében mégpedig egy váratlan nyári záporeső következményeként: elázott egy halom dohánylevél és ennek következtében elkezdődött egy természetes erjedés. Eleinte azt hitték, hogy tönkrement a dohány és ki kell dobni, ám a gyár igazgatója arra gondolt, hogy készítsenek belőle olcsó, a szegényebb réteg számára is elérhető szivart. Senki nem gondolta volna, hogy ez lesz a TOSCANO szivar születésének pillanata! A Toscano egy igazi Made in Italy. Hagyományok persze vannak: a legjobb ha valaki a szivart „alla maremma” módjára szívja, azaz egészben. Mit jelent ez? A maremmai toszkán részről ered ez a szokás ahol a lovászok szerettek szivarozni, de nem szállhattak le a lóról, hogy félbevágják a szivarjukat. A „maremmai” szivarozás engedi csak meg, hogy a dohány minden aromáját igazán élvezni lehessen.

Szerencsével hogy áll? Fogadásból pénzt először Firenzében nyertek 1530-ban, majd a város példáját villámgyorsan követte Velence és Genova is. Fogadni a parlamenti jelöltekre lehetett, -aki eltalálta, ki kapja a legtöbb szavazatot, többszörösét nyerhette befektetett pénzének. A játékos annak a jelöltnek szorított a leginkább, akire a voksát, vagyis a pénzét adta, s annak sikere esetén részesedett a nyereményből. A lottó neve innen ered, hiszen az olasz „lotto” magyarul részesedést jelent.

A Pucci palotának is van egy kevesek által ismert története. 1560-ban I.Cosimo de’Medici mindig ugyanazon az útvonalon ment a Piazza S.S. Annunziatára. Amikor Pandolfo de’Pucci meg akarta ölni Cosimót, egy bérgyilkost fogadott, aki a Palazzo Pucci első ablakában rejtőzött. A Mediciek titkosszolgálata leleplezte a gyilkossági kísérletet, Puccit felakaszották. Cosimo továbbra is a megszokott útvonalon ment a térre, de biztonsági okokból az ablakot befalaztatták. Így született meg a befalazott ablak, ami több mint 450 évvel ezelőtt készült el és a mai napig láthatjuk.

S ha gyilkosság és Medicik... végigjárhatja Firenze nevezetességeit mint az összes többi turista, de 16. század eleji forgatókönyvet követve. A paloták és templomok között sétálva ki kell deríteniük, ki ölte meg Lorenzo de'Medicit, a humanista Lorenzo il Magnifico (1449-1492) unokaöccsét. A detektívturisták természetesen minden szükséges információt megkapnak: idegenvezető-színészek tárják fel előttük a reneszánsz Firenze titkait és ármányait. Így körvonalazódik, hogy a bűntényhez összeesküvés vezetett. A gyilkosság felderítéséhez a turistáknak többek között olyan kérdésekre kell választ találni, hogy milyen állatok tartják az obeliszket a Santa Maria Novella előtti téren, vagy mire szolgáltak a Strozzi-palota oldalfalán levő hatalmas vasgyűrűk.

És azt tudta, hogy Firenze volt az 1600-as években a világon az első állam, ahol eltörölték a halálbüntetést? Ha a Cattedrale di Santa Maria del Fiore, azaz a firenzei dóm bal oldalán sétálunk, akkor hosszas szemlélődés után egy bikafejet fogunk felfedezni. A legtöbben nem is sejtik, hogy vajon miért is került fel a bikafej a dómra.

A legenda szerint a kőfaragó mester szerelembe esett az építkezés ideje alatt a helyi pék feleségével. A viszony nem maradt titokban, s a felszarvazott férj bíróságra citálta őket hűtlenség vádja miatt. A két szerelmes története ezzel véget ért, viszont a kőfaragó mester “emléket állított” szerelmüknek, mert egy bikafejet faragott ki és azt a pék házával szemben helyezte el, hogy mindig emlékeztesse őt arra, hogy a felesége kit is szeret valójában.

Ha a Palazzo Vecchionál sétál, megismerheti Michelangelo titokzatos adósát. A legendák szerint Michelangelo Buonarroti a Palazzo Vecchio homlokzatába véste egy adósának arcképét. Az illető pontosan, a törlesztőrészlet esedékességének időpontjában megjelent, ám mindig valami kifogással állt elő a hitel visszafizetésével kapcsolatban. A művész, hogy nyilvánosan megszégyenítse adósát, annak arcképét a Palazzo Vecchio főbejáratának közelébe véste. Fürkésző szemek felfedezhetik Perszeusz titkos báját. Cellini, I. Cosimo de Medici firenzei nagyherceg megrendelésére készítette el 1545 és 1554 között főművét, a Loggia dei Lanzi árkádja alatt felállított monumentális Perszeusz-szobrot. Önéletrajzi írásának egyik legizgalmasabb fejezete az, amikor leírja a hatalmas bronzszobor öntésének munkáját, amelybe, saját leírása szerint, majdnem belehalt, de amely szobor pontosan úgy sikerült, ahogy azt ő előre megígérte a nagyhercegnek. Ha alaposan megnézzük a szobrot, azt körbejárva egy furcsaságra lehetünk figyelmesek. A tarkó felé emelve tekintetünket észrevehetjük, hogy a mester saját önarcképét helyezte el a szobron.

A legenda szerint a kőfaragó mester szerelembe esett az építkezés ideje alatt a helyi pék feleségével. A viszony nem maradt titokban, s a felszarvazott férj bíróságra citálta őket hűtlenség vádja miatt. A két szerelmes története ezzel véget ért, viszont a kőfaragó mester “emléket állított” szerelmüknek, mert egy bikafejet faragott ki és azt a pék házával szemben helyezte el, hogy mindig emlékeztesse őt arra, hogy a felesége kit is szeret valójában.

Bármennyire is összefonódik Firenze története a művészetpártoló Medici családdal, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a Medici család uralmát követően a művészet megszűnt létezni Toszkána fővárosában. Ellenkezőleg! Él és virul, s egyik legszembetűnőbb válfaja a streetart. A firenzeiek kreativitása igencsak szárnyal, amikor az utcák ideiglenes, általában eltávolítható dekorálásáról van szó: jópofa matricák a közlekedési táblákon, papír pillangók a házfalakon és színes poszterek. Ezek a kedves, néha morbid, olykor provokatív utcai alkotások növelik a város vonzerejét.

Firenze az a város, melyet látni s érezni kell egy életben legalább egyszer. Egyszerre szerény és impozáns. Ahol minden arányos és tökéletes, amely lebilincselő, ugyanakkor emberséges is.