Nápoly különös misztikuma

Az 1656-os pestisjárvány letarolta a várost, történelmi feljegyzések szerint több, mint 150 000 ember eset áldozatául a fekete halálnak. Fontanelle ekkor vált igazi tömegsírrá. Az igazi rémálom azonban a 17. század végén érte el a nápolyiakat. Egy váratlan, nagy erejű esőzés kimosta a sebtiben elhantolt holtesteket. Nápolyt elárasztották a holtak összekeveredett csontjai. Az ismeretlen maradványokat később visszahelyezték Fontanelle üregeibe, amely ekkor vált hivatalosan is a rászorulók végső nyughelyévé. Az utolsó nagy tömegtemetés az 1837-es kolerajárvány idején volt. Fontanelle történetében az 1872-ben fontos fordulatot jelentett. Ekkor ugyanis Gaetano Barbati apát kiásatta és katalogizálta, majd felszíni kriptákban helyezett el egyes maradványokat. Ennek következtében a városban kialakult az ismeretlen halottak iránti kultusz. A kultusz követői azokat kezdték tisztelni, akiknek még tisztességes temetésre sem jutott pénzük. A szerencsétlen lelkek hívei gyakran látogatták a kriptákat, tisztogatták, sőt nevekkel is illették a koponyákat, szemüregeikbe cetlikre írt kívánságokat helyeztek. A második világháború után a temető a fekete mágiának hódoló nápolyiak egyik rítushelye lett. Ekkor az egyház megszentelte, sőt egy kisebb templomot is építtetett a bejárat közelében, de mindez nem sokat ért. Fontanelle kultusza mélyen beleépült Nápoly lakóinak tudatába. A kultusz végül 1969-ben hivatalosan is betiltották, Ursi nápolyi bíboros kijelentette, hogy fetisizmussá degradálódott, és bezáratta a temetőt. Egészen 2000-ig, amikor megkezdték a helyreállítását és a maradványok újbóli rendszerezését. Nápoly különleges temetője ma ismét látogatható, de bejelentkezés szükséges.