Páratlan Puglia

Ezt a Bari közeli gyönyörű falut nem szabad kihagyni. Az utazók gyakran figyelmen kívül hagyják Polignano a Mare-t, pedig ez az igazán bájos, régi épületekkel, kiváló éttermekkel és a történelmi központhoz közeli gyönyörű stranddal rendelkező üdülőhely az Adria ékköve. A tenger évezredek óta alakítja a mészkőből sziklákat, így látványos, tagolt partvidéket alakított ki a hullámzás a jól oldható világos sziklákból. A partfal drámai látványát még mélyen a házak alá benyúló barlangok is fokozzák. A házak között fel-felbukkanó tenger látványa, a szirtek közé ékelt strandjai, ódon és kacskaringós utcái egészen biztosan elvarázsolnak mindenkit. Domenico Modugno festőien szép szülővárosa maga a tömény romantika!

A tartomány egyik legszebb városa Lecce, a Salentói-félszigeten. Dél Firenzéjének is nevezik, mert annyi műemlék maradt fenn itt az elmúlt századokból, hogy az vetekszik Toszkána székhelyével. A város művészeti emlékeinek legtöbbje barokk stílusjegyeket őriz. A puha és könnyen megmunkálható leccei mészkőből gyönyörű és aprólékos részletekkel teli homlokzatokat készítettek az elődök. A legszebb, legdíszesebb templom a Santa Croce. A pazar templomok mellett a lakóházakon, szobrokon is megtaláljuk a várost teljesen uraló barokk jegyeket, mindössze a római színház és a főtéren található amfiteátrum lógnak ki ebből az egységes képből. A 800 000 főt számláló település érdekes, vallási témájú művészeti ága a több évszázados múltra visszatekintő papírmasé-szobrászat avagy a cartapesta. Az alakzatokat nád- illetve szalmavázra applikált papírból készítették, amelyek így élethűen adják vissza a ruhák, leplek esését, formáit, az arcok és a végtagok pedig textilből készültek. Az óváros központja a keleti városrészben fekvő Piazza Sant’Oronzo, amelynek déli oldalán tárták fel a római amfiteátrum romjait. Ez a terület volt a középkori város piactere. Itt áll a San Marco-templom társaságában a Sedile épülete is, az egykori városháza épületéből fennmaradt csarnok, de az új városháza is itt kapott helyet. Az óváros körül épültek ki a város modern negyedei, érdekes kontrasztot alkotva a belváros egységes barokk városképével.

Ami Spanyolországnak Ibiza, a görögöknek Mykonos, az az olaszoknak Gallipoli. A város a Jón-tenger partján fekszik, a Salentói-félsziget nyugati részén. A település neve a görög kalé pólis-ból származik, melynek jelentése szép város, és ez mind a mai napig tökéletesen illik is rá. A történelmi óváros egy partközeli szigeten található és egy többíves híd köti össze a várossal. Az óvárosnak utánozhatatlan a hangulata, végigsétálhatunk a falai mentén, bekeveredhetünk labirintusszerűen kanyargó utcáiba, ahol bepillantást nyerhetünk a dél-olasz családok életébe, hiszen a forró időjárás miatt az ablakok tárva-nyitva, a helyiek pedig emellett élik a mindennapokat. Az egész cittá vecchia (régi város) tele van éttermekkel, bárokkal, teraszokkal, élettel. A városközponttól kissé eltávolodva pedig 20 km kristálytiszta vizű strandszakasz kínál frissülést a meleg napokon.

Barit elhagyva egy órás buszozással érhetjük el a festői Alberobellót. Puglia varázslatos tájain vezet az út, már önmagában ez is élmény, de az igazi csoda a parányi településen vár ránk. Nem véletlen, hogy az UNESCO is felfigyelt a trullóiról híres városkára,1996 óta világörökségi helyszínként tartják számon Alberobellót. A domboldalon található, hangulatos, szűk utcácskákon sétálni, be-betérni a jellegzetes házakba fantasztikus élmény. A trullók világosra meszelve, fölül pedig kúp formájú, lapos kövekből kialakított tetőkkel, rajtuk díszes, szoborszerű kőelemmel pöttyözik az ízig-vérig mediterrán tájat. A kúptetők gyakran fehér felfestéssel bírnak, régi szimbolikus jeleket, keresztény jelképeket, néhol állatövi jegyeket vagy akár a szerelem nyilát festették fel öles méretben. A dombtetőn, szemben egy kis parkkal található a St. Antonio templom, a világ egyetlen trullo temploma, mindenképp érdemes idáig felkapaszkodni.

Locorotondo egy újabb gyönyörű falu Pugliában, ideális hely egy kis kikapcsolódásra. Labirintusszerű macskaköves utcáin kevesebb a turista, és mivel egy dombtetőre épült, így a városszéli utcákból kiváló kilátás nyílik a környező, trullókkal pettyezett vidékre. Festői megjelenésén túl borairól is híres a városka. Elsősorban vörösboros régióként tartják számon Pugliát, de a fehér fajták is reneszánszukat élik.

Ostuni maga a mediterrán életérzés és egy tündérmese keveréke. A „fehér város”, azaz a Città Bianca nevet fehérre meszelt falairól kapta. Ez a monokróm egység egy pillanatig sem unalmas, sokkal inkább tűnik színes, egyszerű és emberi településnek. Az idők során kialakult rétegek a fehér megannyi árnyalatát hozták elő a szeszélyesen épített házak falain vagy a fényesre csiszolt köves tereken. Ostuni legjelentősebb épületei a katedrális és a Püspöki Palota valamint néhány nemesi palota.

Puglia tartomány konyhája legalább annyira különleges, mint látnivalói. Egyszerű, rusztikus ételeket készítenek, nagyrészt helyi alapanyagokból. A tartomány az ország egyik legismertebb olívatermő vidéke – gyakorlatilag minden étel elkészítéséhez használják. Az olajban eltett zöldségeknek, marinált halaknak vezető szerepe van a pugliai konyhában. Mivel a tartomány nagy része tengerparttal rendelkezik, elképesztő mennyiségű halat és tenger gyümölcseit fogyasztanak. Tésztában itt sincs hiány, a nálunk is népszerű, apró, kagyló alakú orecchiettének(fülecske) Puglia a hazája. A hüvelyesek rendkívül népszerűek, főként babot és csicseriborsót fogyasztanak sűrű levesként, krémként vagy főzelékszerű raguként. Az arab hatásnak köszönhetően a desszertek édesebbek, mézesebbek, sűrűbbek Pugliában. Nagy kedvenc a ricotta – bármikor megtalálhatjuk a helyi tortákban, krémekben, péksüteményekben.

Puglia közel 800 kilométer hosszú tengerpartján fantasztikus strandok várják a fürdőzőket. Marina di Pescoluse tengerpartja széles, homokos, apró homokdűnés parttal rendelkezik, nem ritkán a Maldív-szigetekhez hasonlítják, de ezt a jelzőt Punta Prosciutto strandjára is joggal aggathatnánk. Porto Selvaggio sem marad le a szépségversenyben, és Punta della Suina is varázslatos. Gargano pedig leírhatatlan!