Az igazi virágkor azonban csak a XIX. században vette kezdetét, miután 1807-ben Josef Götz feljegyezte, hogy a sós fürdő jó hatással van a beteg bányászok egészségére. A gyógyulásoknak gyorsan híre ment. Már 1821-ben Franz Wirer bécsi orvos 40 páciensének írta elő az ischli fürdőkúrát. 1823-ra a vendégek száma tovább növekedett és hamarosan megkezdődött a fürdőház kiépítése. Néhány évtized alatt Ischl európai hírű, divatos fürdőhellyé vált.

Itt kezelték többek között Metternich kancellárt és Rudolf főherceget is. 1827-ben megkezdődött a Salzkammergut első szállodájának építése is, ekkor járt itt először Ferenc Károly főherceg és felesége, Zsófia (Ferenc József szülei). Az 1854-es év fontos mérföldkövet jelentett a város életében, ekkor költöztette Bad Ischlbe a császár a nyári rezidenciát. Ferenc József imádta Ichlt, olyannyira, hogy itt, a Seeauerhausban (ma városi múzeum) jegyezte el 1853-ban Wittelsbach Erzsébetet is. Mivel a császár gyakran tartózkodott Bad Ischlben, a várost „titkos osztrák fővárosnak” is nevezték. Ferenc József földi mennyországként jellemezte Ischlt.

Az udvarral együtt persze számos művész is érkezett, olyanok kiválóságok fordultak itt meg, mint Anton Bruckner zeneszerző, Johann Strauss, Johannes Brahms vagy éppen Lehár Ferenc.

Ischl Sisi szívéhez is közel állt, nagyon hasonlított ugyanis Sisi bajorországi gyermekkori paradicsomára. A környéken sokat hódolhatott a hegyek és a természet iránti szeretetének. A város felett magasodó, szeretett Márványkastély igazi menedék volt számára. Később legkedvesebb lánya, Mária Valéria is itt tartotta az esküvőjét. Rudolf koronaherceg halálát is itt gyászolta el a császári család. De Bad Ischlben zárul be a kör is: Sisi és Ferenc József utolsó találkozására a kastélyparkban került sor.

A császár idetelepülésével történelmi eseményeknek is helyszíne lett, Ferenc József 1914. július 28-án a Kaiservillában adta ki a Népeimhez! kezdetű kiáltványát, vagyis a Szerb Királyság elleni hadüzenetet, elindítva az első világháborút. Másnap örökre elhagyta Bad Ischlt, soha nem tért már vissza. A villa ma is a Habsburg-Lorraine család tulajdonában van, de egyes részeit megnyitották és ma múzeumként megtekinthető.